A Fizika SH atlasz 205. oldalán egy érdekes rész olvasható Határozatlansági reláció címszó alatt (szerkesztett idézet):
„Werner Heisenberg (1901-1976) a részecske-hullám dualizmusból 1927-ben levezette, hogy bizonyos fizikai mennyiségek szorzata alapvetően bizonytalansággal, határozatlansággal rendelkezik. Ez egyáltalán nem mérési pontatlanság, hanem az anyag lényegi tulajdonsága.
Ez a határozatlanság csak a mikróvilágban tűnik elő, a közönséges hétköznapi életben nem vesszük észre… Az ember megszokott környezetéből vett tárgyakra a határozatlanság elhanyagolható: Ha egy 50 g tömegű lövedék sebessége 600 m/s, akkor a helykoordináta határozatlansága nem kisebb, mint 2,2 x 10-31 méter. Tehát lehetetlen egy részecske helyét és sebességét egyidejűleg tetszőleges pontossággal meghatározni. Ha a két fizikai mennyiség egyikét nagyon pontosan meghatározzuk, a másik ennek megfelelően bizonytalan lesz. (Ez a határozatlanság nem csak hely-sebesség összefüggésben, hanem energia-idő összefüggésben is érvényes.)
A Heisenberg-féle határozatlansági relációknak a fizikában nagy jelentőségük van: objektívek, és minden kétség felett állnak. Filozófiai értelmezésük pl. az, hogy a világ alapjában véve megismerhetetlen, szubjektív.„
közli: Csapkovics Bertalan / Budapest
Isten kérdezte Jóbtól: „Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!” (Jób 38,8-11)
