Csodálatos műhold felvétel készült decemberben, ami azt mutatta be, hogy a hó egész Európát betakarta. Az emberek természetesen különböző módon fogadták az eseményt. A gyermekek, a szánkózók, a síelők és a romantikus lelkűek nyilván örültek ennek, a gazdák ilyenkor mindig hálásak, de a közutakon közlekedni kívánók talán nem annyira.
Több költőt indított már versírásra a téli, havas táj, s ezek mind remekművek lettek. Olvasásuk közben szinte megjelenik előttünk a fehérbe öltözött természet, s talán gyermekkorunk havas élményei is eszünkbe jutnak.
A megváltott ember nem csak azért lehet hálás, hogy a hónál fehérebb, tisztább lett az élete Jézus Krisztus váltságáldozata következtében, de az is örömöt jelenthet számára, hogy ahogyan a hó hasznos a földnek, mert megáztatja, úgy az Istennek emberszívbe hulló igéje sem tér vissza dolgavégezetlenül: élete termővé és gyümölcsözővé válhat. Isten így éri el célját a hóval és az Igével is.
Zila Péter / Budapest
Isteni ígéret: „Ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézs 55,10-11)
