(Beszámoló)

Még a tavalyi év kora őszén kezdődött, amikor is a Biblia Szövetség Tanácsa a 2009. év előzetes programjáról tárgyalt, s a Szövetség megalakulásának 20. évfordulójáról történő megemlékezés központi programjaként a szeptember 5-i hálaadó napot jelölte ki.

Viczián Miklóst, Sí­pos Ete Álmost, Margit Istvánt és Mikolicz Gyulát előkészí­tőként bí­zta meg a megvalósí­tható ötletek összegyűjtésére. A tavasz már az előkészí­tés időszaka volt, a programok, helyszí­nek kiválasztásáé, s miután az április végén tartott közgyűlés is egyet értett azzal, hogy szervezetünk kiadási oldalán külön tételként szerepeljen a hálaadó nap költsége, az előkészí­tés kibővült a lehetséges és szükséges kiadások számbavételével is.

Mindezzel párhuzamosan ifjú barátaink (Mikolicz Ákos, Mikolicz Gyula, Szabó Kristóf, Zila Gábor) szorgosan dolgoztak honlapunk frissí­tésén, megújí­tásán. De elkezdtük a Dióhéj cí­mű szí­nes kiadványhoz a fényképek gyűjtését is, az Ébredés Alapí­tvány pedig a Heti üzenetekből készí­tett válogatás kiadásával készült az ünnepre.

A júniusi tanácsülés döntött a programról, az étkezésről, a vendégek számára készí­tett ajándékról. Ezután közel száz szövetségi tagtól kérdeztük meg, hogy segí­tene-e a program szervezésében, rendezésében, a fizikai munkában. Örömünkre – néhány kivételtől eltekintve – mindenkitől igenlő válasz érkezett, s augusztus 15-én, szombaton főpróbát tarthattunk, ahol is személyre szabottan beszéltünk a beosztásról, feladatról.

A szomszédos református és a közeli evangélikus gyülekezet vezetői, lelkészei támogatóan fogadták kérésünket, hogy épületeiket is használhassuk rendezvényi helyszí­nként.

Két fajsúlyos kérdésünkre is megnyugtató megoldást készí­tett Isten. A gyermekek felügyeletéhez, foglalkoztatásához készséges segí­tséget kaptunk a szomszédos református óvoda vezetőjétől, az étkeztetéshez pedig a közeli általános iskola igazgatója kedvezményes áron átadta az éttermet.

Mivel szükséges volt, hogy az önkéntes segí­tők a vendégek számára egyértelműen felismerhetők legyenek, ezért számukra (előzetesen bekért méret szerint) királykék szí­nű, mell részen Biblia Szövetség felirattal hí­mzett pólót készí­tettünk.

A tanácsi döntés értelmében a vendégeknek ajándék csomaggal kí­vántunk kedveskedni, ami tartalmazta a Dióhéj c. kiadványt (A BSZ húsz évének képes áttekintését), a BSZ feliratú tollat, és választás szerint vagy egy BSZ székház képével, felirattal előnyomott vászon szatyrot, vagy kék szí­nű, BSZ hí­mzésű baseball sapkát.

Az augusztus/szeptember forduló hete nagy izgalommal és sok-sok fizikai munkával telt el, s amikor 4-én este az utolsó pavilont (összesen 14-et, és egy katonai sátrat), a 200 széket, padokat, vagy 40 asztalt is sikerült elhelyeznünk, akkor nagy izgalommal vártuk az időjárás jelentésben jelzett vihar érkezését, ami kora éjjel, 11 óra körül nagy szélviharral, zuhogó eső kí­séretében meg is érkezett. Összeszorult szí­vvel láttuk, hogy kártyavárként omlik a pavilonok némelyike, szakadnak a kifeszí­tő zsinegek. Többen, az akkor már itt éjszakázó önkéntesek közül, a viharral dacolva, egy-két veszélyeztetett pavilont eloldoztak, és a biztonságot jelentő földre fektettek. Éjfél után elcsendesedett a vihar, csak az esőcseppek muzsikáltak, és az épületben addig izguló és imádkozó atyafiak is elszenderültek. Még alig pirkadt, amikor izgatottan, a legrosszabbra számí­tva kémleltük a területet. Mi az, ami épségben megmaradt? Majd serényen, az előre nem tervezhető mentő akció következett. Végül is néhány pavilon kivételével beüzemelhetett a többi, s hét óra után sorra érkeztek a várakozás örömével felfegyverkezett önkéntesek is. Még nyolc óra sem volt, és az első vendégeket is köszönthettük.

A vihar miatti módosí­tott ütemterv végrehajtása után lassan minden a tervezett szerint folytatódott. Csak az eső szemerkélt – úgy tűnt, megállí­thatatlanul. Néhány kedves vendégünk a konferencia terem egyik zugában imádkozni kezdett: többek között ragyogó napsütésért…

Kilenc órára már közel kétszázan bejelentkeztek a vendégfogadó önkénteseknél, s akkor már az eső sem szemetelt, a 10 órakor kezdődő istentiszteleten (a református templomban) pedig a karzatokon sem volt üres hely, s a kezdés után néhány perccel a nap sugarai táncoltak a tömött padsorokon…

Dr. Viczián Miklós alelnök vezette az istentiszteleti programot, ő olvasta fel néhány személy és szervezet Szövetséget köszöntő sorát. Dr. Makrai Tibor elnök ünnepi köszöntője után Dr. Sí­pos Ete Álmos főtitkárnak a Jn 12,20-26 evangéliumi részhez, ezzel a hálaadó nap vezető gondolatához, a találkozáshoz kapcsolódó igehirdetése lett a hálaadó ünnep lelki üzenete. (Meghallgatható honlapunkról!) Partinka Klára közérdekű tájékoztatóját követően a záró áldást Asztalos Zoltántól, BSZ előző elnökétől vettük. A gyülekezet Alföldy-Boruss Csilla orgona kí­séretével, hálás szí­vvel énekelte a Ref. énekeskönyvből és a Hallelújahból választott énekeket.

Programunk három helyszí­nen folytatódott: a közeli evangélikus templomban Fűtő Róbert vezetésével a házasság előtti és utáni találkozásról/kapcsolatról, a ref. templomban Zila Péter és Marika vezetésével a hí­vő atyafiak közötti kapcsolatról/találkozásról, a ref. gyülekezeti teremben pedig Sí­pos Ajtony Levente vezetésével a generációk közötti találkozásról/kapcsolatról beszélgettünk.

Azután a regisztrációkor kapott ebédjegy ellenében finom marha gulyást ebédeltek vendégeink az általános iskolai ebédlőben. Másfél óra alatt 700 embert szolgáltak ki önkénteseink; leleménnyel, szí­vélyes készséggel, embert próbáló fizikai erővel, de talán mindenki megelégedését elnyerve.

A délután a találkozás-ismerkedés-barátkozás lehetősége volt. A gulyáshoz a második fogást (sütemény, gyümölcs), illetve teát, kávét már a BSZ-nél felállí­tott sátrak alatt fogyaszthatták vendégeink, és aki késlekedett, arra már esetleg csak néhány árva szilvaszem mosolygott vissza a tányérokról. Külön elkerí­tett részen í­jászatot gyakorolhattak kicsik és nagyok; délután már nem volt szervezett gyermekfoglalkoztatás, de az óvoda játszótere akkor is rendelkezésre állt. Az udvar elkülöní­tett részén pavilonok alatti asztalokon számtalan, vendégeink által adományozott használt könyvből, magnókazettából válogathattak az érdeklődők, hasonló sikert aratott a bolhapiac is, ahol szintén a vendégek hozta csecse becsékből: poharakból, vázákból, hí­mzésekből, terí­tőkből, háztartási eszközökből, de a vasalókból, kenyérpirí­tókból is kedvező áron juthatott hozzá bárki a számára kedves tárgyakhoz. Az egyik résztvevő pl. boldogan mutogatta a frissen szerzett dí­szüveg ví­zipipáját, egy másik a karton papí­rra festett tájképpel dicsekedett társának, és volt, aki francia-magyar nagyszótárat szorongatott hóna alatt. De vásárolhattak vendégeink BSZ feliratú porcelán bögrét is (ilyet ezután is árulunk székházunkban).

Csak az orvosi ügyeletet vállaló atyánkfiai maradtak igazi munka nélkül. Bár készségesen mértek vérnyomást (néhányan cukor, koleszterin vizsgálatra is beneveztek), de talán az egy ujjbegybe fúródott szálka kivételével megőrzött bennünket Isten sérüléstől, rosszulléttől.

A reggel imádkozó testvéreink is hálás szí­vvel örvendeztek azon, hogy az Úr felettébb hallgatta meg kérésüket, hiszen hét ágra sütött a nap, s a 25-26 fokos hőmérséklet nem csak az árnyékban tette kellemessé a beszélgetést.

A nagyteremben pedig hangoltak már a zenészek (Alföldy-Boruss Csilla, Rigóné Faragó Zsuzsa, Török Mihályné Bálint Nóra), akik a 3 órakor kezdődő, fakultatí­v komolyzenei koncerttel ajándékoztak meg bennünket. Közben Pecznyí­k Pál szavalta a hálaadó napra í­rt versét. A koncert végén a zenész csapat kiegészült ifjú muzsikusokkal (Szabó Márta, Mikolicz Gyula és András), és kí­séretükkel énekelhettük felszabadult, hálás szí­vvel: „Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát…”

Rövid szünet, és kezdődött a tanulságos szí­ndarab, amit Tóth Péter vezetésével a Bp. Pasaréti gyülekezet szerdai ifjúsági csoportja mutatott be Álom vagy valóság cí­mmel. Láthattuk miként készülnek a mennyországi bebocsátásra családapától az egyszerű falusi öregasszonyig a különböző életvitelű személyek, és miként érkezik oda az, akit már elérhetett Jézus Krisztus megváltó kegyelme.

Még egy szabadon választható szervezett program maradt, a filmklub (vezette Fűtő Robi). Az íœtközések cí­mű film vetí­tése és megbeszélése negyed tí­zig tartott.

Addigra már „alig” száz vendég maradt csak, s aki még a maradék gulyásból is szí­vesen vacsorázott, az tényleg testileg-lelkileg jól-lakottan emlékezhetett a hálaadó nap áldásaira.

Köszönjük mindazoknak, akik velünk ünnepeltek, hogy megosztották testvéreikkel ezt a napot. Köszönjük az önkéntesek fáradhatatlan és készséges segí­tségét (nevüket közzé tettük honlapunkon).

De mindezek felett köszönjük Isten ajándékozó szeretetét, hogy adta igéjét erre a napra is, és adott bennünket egymás számára, hogy találkozhattunk 2009. szeptember 5-én!

(Krónikás)

*

Dr. Sí­pos Ete Álmos ünnepi igehirdetése letölthető.

Az ünnep képei megtekinthetők a Galériában (fényképezett: Szabó Kristóf)

Önkéntesek, akik a szervezésben, rendezésben fizikai munkával is segí­tettek: