A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

nov.
3

nov. 3. 10:00 - 16:00

nov.
3

nov. 3. 10:00 - 16:00

nov.
11

nov. 11. 17:00 - 19:00

nov.
17

nov. 17. 9:00 - 17:00

Laudatio In memoriam dr. Sípos Ete Álmos 1937 – 2015

inmem2„Az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek” – írta Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek az úrvacsorai rendről. Amikor Sípos Ete Álmos, a Biblia Szövetség alapítója, főtitkára, a szervezet szíve-motorja szolgálatára emlékezem, akkor ez a páli idézet kell, hogy segítse helyesen értenünk életét: amit élete közölt velünk, azt az Úrtól kapta.

Lehetetlen egy olyan sokrétű, gazdag életművet, mint amilyen Álmos testvérünké volt, néhány percben összefoglalni, ezért én most csak a biblia szövetségi, illetve az azt megelőző, attól elválaszthatatlan szolgálatok némelyikére fogok emlékeztetni. És nem csupán, mint szervezeti vezető, hanem mint közeli lelki testvér, barát, akinek kiváltságként adatott meg, hogy évtizedek óta ismerhettem, tanulhattam tőle, és lehettem közvetlen munkatársa.

A Biblia Szövetséget érintő életműve számunkra sem a szervezet megalakulásával kezdődött.

- Az évente kétszeri tápiószelei ifjúsági napon, az 1970-es évek közepén még 50-60, a nyolcvanas évek végén már több száz fiatal hallhatta tőle az evangéliumot. A parókia, az udvar, a templom minden szegletében vendégekkel, a parókiával átellenben pedig a hatóságok éber megfigyelőjével.

- A TANYA – mással össze nem téveszthető fogalom több száz, ma már többségében középkorú vagy idősödő férfi és nő számára. A tápiószelei tanya, ahol térdelve rakta ő is kőburkolatot, kaszálta a gazt, majd lelkigondozta a csendeshéten a serdülő ifjakat. A csendeshetet nemegyszer a szolgálók lelkigondozásával kezdhette.

- Otthonukban, asztaluknál ritka volt az a nap, amikor nem kellett vendégnek is teríteni: a tápiószecsői katonák valamelyikének, a lelkésztársaknak, esetleg a holland vendégeknek, akik az éjszaka leple alatt pakolták le tiltott keresztyén könyvszállítmányukat. Ezek a vendéglátások, szolgálatok a mai viszonyok között is komoly terhelést jelentenének, így szinte elképzelhetetlen, hogyan működhetett akkor, ellenséges környezetben, a nagycsalád számára is szűkös parókián, szerény anyagi javadalmazás mellett, úgy, hogy közben sem a gyülekezeti szolgálatok prioritása, sem a család szép rendje nem borult fel. Mindez nem valósulhatott volna meg felesége, Sárika szerető együttműködése nélkül. Közismert számunkra a közöttük lévő kölcsönös tisztelet, megbecsülés és szerelmes szeretet.

A torbágyi, vidéki csendesnapok, csendeshetek, szolgálók konferenciái voltak még azok a helyszínek, alkalmak; az elhunytak közül Fekete Péter, Borbély Béla, Trausch Liza, Pásztor Gyula és – most már – Sípos Álmos pedig azok a személyek, akiken keresztül Jézus Krisztus számtalan mai BSz tag számára megalapozta, építette a lelki jövőt.

Álmos bátyánk élete következetes, kitartó építkezés volt. 1989-re elsőként ismerte fel, hogy elérkezett az idő, amikor a mozgalom hivatalos szervezetté alakulhat azokból, akik az elnyomatás éveiben is hűségesen hirdették az evangéliumot, és munkálkodtak a Krisztus-test építésén, vagyis a hitre jutottak hitének, ismeretének megszilárdításán, szolgálatba állításán. Illetve azokból, akiknek mindez szívügyükké vált. Így alakult meg, majd terebélyesedett – hazánkban a legelső társadalmi szervezetek egyikeként – a BSz. És lett Álmos ennek a szíve, motorja, lelkisége, tanítója, evangélistája, zászlaja, kormányosa. Azé a szervezetéé, amelyik Krisztus egyháza megújításának kovásza, lelkiismerete szeretne lenni a jövőben is.

Számára a Biblia Szövetség és szeretett egyháza elválaszthatatlan volt. Nem látott Istennek Bsz-ben élő népe számára más jelent és jövőt, mint azt a közösséget, gyülekezetet, egyházat, amibe a Lélek kit-kit beleszült.

Személye elválaszthatatlan a Biblia és Gyülekezet folyóiratunk születésétől, szerkesztésétől, vezércikkeitől. Bibliaiskolánk és az annak helyt adó mai székház-bibliaiskolánk egyik megálmodója, aktív tanára, az oktatási program koordinátora volt. A fontos kérdések előadássorozat két évtizedes történetében a legtöbb izgalmas előadást, mintegy százat ő tartotta, az Ébredés Alapítvány jelenleg a 16-ik könyvének, kiadványának megjelentetésére készül. A közgyűlések, a teológus és orvos konferenciák, a szolgálók és vezetők csendeshetének résztvevői tőle értesültek a nemzetközi keresztyén mozgalmakról, irányzatokról, történésekről, és felvázolta számunkra a biblikus választható jövő lehetőségét is. A tanácsüléseken bölcs tanácsaival segített átlépni a holtpontra jutott döntési helyzeteken, egyensúlyt jelentett az egymásnak feszülő vélemények között.

Számára Jézus Krisztus és az írott ige abszolút tekintély volt és maradt. Nyilvános megnyilatkozásaiban mindig következetesen ragaszkodott a Bibliából felismert, legtöbbször már az egyházatyák vagy reformátorok által rögzített elvekhez, kritikáit is erre alapozva fogalmazta meg. Személye, munkássága kihívás volt mindazok számára, akik ismerhették – különösen azoknak, akik egyik vagy másik kérdésben nem értettek vele egyet. Akik pedig sajátos egyházpolitikai szándékkal akadályozták szolgálatát, azok megtapasztalták, hogy Jézus tanítványaiban mindig az Úr szeme fényét bántják.

Igehirdetéseiben egyfelől magasra tette a mércét, másfelől hallgatóit soha nem mulasztotta el emlékeztetni Istennek Jézus Krisztusban megjelent irgalmára és könyörületére. Határozottságát látva, sokan talán nem is sejtették, hogy ugyanakkor mennyire együtt érző és mélyen emberi volt. Mindig kész volt a személyes beszélgetésekre a kereső, kételkedő emberekkel vagy a lelki problémákkal küzdő testvérekkel. Az ilyen beszélgetések után a másik fél úgy mehetett tovább, hogy van számára Remény!

Bár az utolsó két évben alkalmainkon – egészsége megromlása miatt – már csak ritkán tudott jelen lenni, az eseményeket mindvégig figyelemmel kísérte, és imádságban hordozta. Sípos Ete Álmos az a vezető volt, aki a fő irányokat világosan meghatározta, a megvalósítás részleteit viszont már rábízta munkatársaira, így mellette ki-ki saját ajándékainak megfelelően végezhette szolgálatát.

A BSz vezetősége és tagsága számára személyesen és szervezetként is nagy veszteség, hogy Álmos testvérünk nélkül kell tovább hajóznunk. Tudjuk, eltávozott közülünk a kormányos. Ennél a képnél maradva mondhatjuk, hogy ő már megérkezett a biztos kikötőbe. Számunkra az ad vigasztalást, hogy a Kapitány, akire a kormányos szüntelenül figyelt, a helyén maradt.

 

Dr. Sípos Ete Álmos emléke, gazdag lelki hagyatéka legyen áldott a Biblia Szövetség tagjai és mindenki számára!

 

Dr. Mikolicz Gyula

Cegléd, 2015. 09. 20.

 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

A lélek hullámlovasa (Soul Surfer)
2011. június 24. péntek
(DVD megjelenés: 2011. augusztus 9.) Már javában tombol a nyár és a vakáció is elkezdődött, így...
A Vaslady (The Iron Lady)
2012. február 15. szerda
színes, feliratos, angol életrajzi dráma 105 perc, 2011 Ha valaki Margaret Thatcher, egykori...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
Pi élete
2013. január 09. szerda
A film a mozi csúcstechnológiájával alkotott csodavilág, lélegzetelállító látványosság. A...
Lincoln
2013. február 05. kedd
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első...
Rendíthetetlen
2015. február 06. péntek
Laura Hillenbrand Rendíthetetlen című bestsellerének egyik legnagyobb...
Biutiful
2011. október 14. péntek
színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009 148 perc, 16 éven felülieknek A mexikói...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...

Könyvismertető

Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Kövess minket facebookon!