A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

márc.
29

márc. 29.

márc.
30

márc. 30. 10:00 - 16:00

ápr.
6

ápr. 6.

ápr.
13

ápr. 13. 9:00 - 17:00

Sose juss tovább!

Az 1800-as évek végén egy püspök hivatalos látogatást tett az egyik gyülekezetben. A gyermekek fölsorakoztak a templomban.
A püspök egy szőke fiú előtt megállt, és megkérdezte tőle, hol tart a kátétanulásban? „Én csak eddig jutottam el: … engem, elveszett és elkárhozott embert megváltott” – szólt a fiú.
A püspök megsimogatta a fiú fejét: „Tehát ennél tovább még nem jutottál. Azt mondom neked: a püspököd sem jutott tovább ennél! Isten ne is engedjen téged ennél tovább jutni, fiacskám!”
Az ember akkor áll Isten előtt az igazi helyén, ha elveszettnek és elkárhozottnak vallja magát. Aki eddig eljutott, az már nagy utat tett meg, mert akkor az Isten irgalmasan minden bűnére bocsánatot adott.
Mi se jussunk sose tovább, csak méltatlan, kicsi voltunknak elismeréséig! Mert, amikor Isten ítélete előtt meghajlunk, akkor részesít Isten minket kegyelmében.

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)

1perc ne tovabb

 

Mit ünnepeltünk Pünkösdkor?

Minek az ünnepe Pünkösd? – tették fel az elmúlt hetekben a média segítségével több embernek is a kérdést. A válaszadók a legkülönbözőbb korosztályból valók voltak. A közel húsz személy közül talán ketten adtak megközelítően helyes választ, a többiek nem tudták, hogy mit ünneplünk Pünkösdkor. Volt, akinek a nyelvekkel kapcsolatban Bábel jutott eszébe. Volt olyan válaszadó, aki a mennybemenetelt gondolta pünkösd lényegének, mások pedig még soha sem gondolkodtak erről. Volt, aki zavarban volt, más pedig vidáman nevetett a kérdésen. Az egyik fiatalember azt mondta, hogy nem tudja a választ, de bizonyosan a bulizásról és evés-ivásról szól. Más valaki tudta, hogy az ünnep a Szentlélekkel kapcsolatos, de gyorsan leszögezte, hogy neki ahhoz semmi köze sincs.
Sajnos ez a kérdés-felelet „játék” keresztmetszet társadalmunk Isten nélküli életéről. Emberek életéről, akiknek semmi köze Isten valóságához, kijelentéséhez, a kárhozatból való megmeneküléshez, vagyis Jézus Krisztus váltsághalálához. Számukra a valóság a nyomorúságokkal és bűnökkel terhelt élet, s az ítéletnek rettenetes várása.
Pedig az örömhírt Péter apostol is minden nép és korszak számára Pünkösdkor megismerhetővé tette:

„Bizonyosan tudja meg azért Izrael egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,36)

1perc punkosd utan

 

Isten részéről komoly a dolog

A lelkész ajtaján egy este egy fiú kopogtatott. „Nem vehetek részt a konfirmáción” – jelentette be – „mert még nem érzem át azt teljes komolysággal.” – „Hát komolyabban szeretnéd átérezni?” – kérdezte a lelkész. „Igen. Így gondoltam. De most még nem megy. Talán a jövő évben.” – „És mit gondolsz: Isten vajon komolyan gondolja ezt a dolgot?” – kérdezte a lelkipásztor. „Mert nem csak neked kell Isten mellett döntened. Ő téged már 15 évvel ezelőtt kiválasztott magának és az ő számára a dolog nagyon is komoly.” – A fiú egy ideig igen elmerülten maga elé meredt, majd megszólalt: „Talán mégis meg lehetne engem konfirmálni.” – „Meg!” – válaszolta a lelkész.
Isten részéről a mi esetünkben is komoly a dolog. Ő életünk minden napján magáénak vall minket.
Így nyugtatta meg Jézus is fiatal, fölkészületlen tanítványait:

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15,16)

1perc konfirmadus

 

(Kereszt)gyereknapra

„A puding próbája az evés” – ismerjük a közmondásból. A hívő keresztyén emberek között éppen az ellenkezője igaz ennek az állításnak, mivel nem a próba, a gyakorlat alapján, hanem a reménységben való bővelkedés által tölt be Isten örömmel és békességgel (Róma 15,13).
Első olvasásra talán furcsa ez az okfejtés, ezért életem egy fontos eseményével igazolnám ezt az állítást, hiszen Isten szava igaz. Bátran ráállhatunk minden előzetes ’kóstolás’ nélkül.
Nem mentem férjhez, tehát nincsenek gyermekeim sem, ezért az anyák napja és a gyermeknap a naptáramban akár feketebetűs ünnep is lehetne számomra, szomorú mementóként: ’lám’, Isten milyen öröm-forrástól fosztott meg engem!
Viszont Isten az ígéretét rám is kiárasztotta, amire mindig is reménykedő bizalommal tekintettem: „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr.” (Ézs 54,1).
Bizony, Isten szava igaz, hiszen ma már akár nagycsaládosnak is nevezhetném magamat, hiszen három keresztgyermekem időnként olyan meleg szeretettel halmoz el, hogy sok szülő is megirigyelné. Például Rodé, az óvodás korú keresztlányom, anyák napján saját készítésü kis ajándékkal és virággal lepett meg. A másik, a Franciaországban élő – már férjes asszony – nem csak telefonon köszöntött, hanem meglepetésként kedves sorokkal ellátott képeslapot is küldött, ezzel a „jókívánsággal”:


„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)

gyerekek

 

Emlékezzél meg!

A Szentlélek kitöltetésének ünnepén Isten lelke Jézus Krisztus feltámadására emlékeztet. Emlékezz, testvérem! Folyamatosan tartsd emlékezetedben, állandóan tekints vissza a legnagyszerűbb és legbátorítóbb eseményre, amikor Jézus Krisztus megtörte a halál erejét. A halál aratásának rettentő híre napról napra ránk zúdul. Ma erről, holnap arról a háborúról, támadásról, robbanásról, késelésről hallunk. Hatalmas erőket, tudást áldozunk a betegségek leküzdésére, a halál erőinek féken tartására. Ebben a nyomorult, romlandó, halálos világban egyetlen eseményre tekintve ébredhet szívünkben reménység: Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Feltámadt, mert ő Isten, ő hatalmasabb a halálnál. Feltámadt, mert ő a bűnösök megmentője, az Isten ellen lázadó ember szabadítója, üdvözítője.

„Emlékezzél meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint…” (2Tim 2,8)

1perc napsuteses2

 

Korábbi Heti Üzenetek

V
márc.
24
2019
Biblia Szövetség . 2019. március 25
Aki maga körülAki maga körül forog,előbb...
V
márc.
17
2019
Latinovits Ágota . 2019. március 18
Az egyik kedves 30(+)-os (a Biblia Szövetség har...
V
márc.
10
2019
Móréhné Ágnes . 2019. március 11
A minap egyik rokonom arra biztatott, hogy vegyünk egy&...

Filmismertető

HÍRmorzsák
2011. július 12. kedd
Eleged van a 3D-s filmekből? Ki nem állhatod, hogy még fizetned is kell azért, hogy szemüvegben...
Gravitáció
2013. október 11. péntek
Ha a filmtörténelemben érdemes volt valaha filmet 3D-ben készíteni, akkor a Gravitáció bizonyosan...
A közösségi háló (The Social Network)
2010. november 05. péntek
Akinek van 500 millió barátja, az biztos szerez néhány ellenséget is. 2010. november 11-én...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Szerelem (Amour)
2013. március 02. szombat
A provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte...
Rendíthetetlen
2015. február 06. péntek
Laura Hillenbrand Rendíthetetlen című bestsellerének egyik legnagyobb...
Fertőzés (Contagion)
2011. október 26. szerda
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi dráma, 106 perc, 2011 A Fertőzés című film leginkább a...
Ida
2015. február 20. péntek
Már csak alig pár nap van hátra az idei Oscar-gáláig,...

Könyvismertető

A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Heti üzenet - Archívum

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Kövess minket facebookon!