Sose juss tovább!
- Írta: Lyngar Einar írása alapján
Az 1800-as évek végén egy püspök hivatalos látogatást tett az egyik gyülekezetben. A gyermekek fölsorakoztak a templomban.
A püspök egy szőke fiú előtt megállt, és megkérdezte tőle, hol tart a kátétanulásban? „Én csak eddig jutottam el: … engem, elveszett és elkárhozott embert megváltott” – szólt a fiú.
A püspök megsimogatta a fiú fejét: „Tehát ennél tovább még nem jutottál. Azt mondom neked: a püspököd sem jutott tovább ennél! Isten ne is engedjen téged ennél tovább jutni, fiacskám!”
Az ember akkor áll Isten előtt az igazi helyén, ha elveszettnek és elkárhozottnak vallja magát. Aki eddig eljutott, az már nagy utat tett meg, mert akkor az Isten irgalmasan minden bűnére bocsánatot adott.
Mi se jussunk sose tovább, csak méltatlan, kicsi voltunknak elismeréséig! Mert, amikor Isten ítélete előtt meghajlunk, akkor részesít Isten minket kegyelmében.
„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)
Mit ünnepeltünk Pünkösdkor?
- Írta: Benedek Csilla
Minek az ünnepe Pünkösd? – tették fel az elmúlt hetekben a média segítségével több embernek is a kérdést. A válaszadók a legkülönbözőbb korosztályból valók voltak. A közel húsz személy közül talán ketten adtak megközelítően helyes választ, a többiek nem tudták, hogy mit ünneplünk Pünkösdkor. Volt, akinek a nyelvekkel kapcsolatban Bábel jutott eszébe. Volt olyan válaszadó, aki a mennybemenetelt gondolta pünkösd lényegének, mások pedig még soha sem gondolkodtak erről. Volt, aki zavarban volt, más pedig vidáman nevetett a kérdésen. Az egyik fiatalember azt mondta, hogy nem tudja a választ, de bizonyosan a bulizásról és evés-ivásról szól. Más valaki tudta, hogy az ünnep a Szentlélekkel kapcsolatos, de gyorsan leszögezte, hogy neki ahhoz semmi köze sincs.
Sajnos ez a kérdés-felelet „játék” keresztmetszet társadalmunk Isten nélküli életéről. Emberek életéről, akiknek semmi köze Isten valóságához, kijelentéséhez, a kárhozatból való megmeneküléshez, vagyis Jézus Krisztus váltsághalálához. Számukra a valóság a nyomorúságokkal és bűnökkel terhelt élet, s az ítéletnek rettenetes várása.
Pedig az örömhírt Péter apostol is minden nép és korszak számára Pünkösdkor megismerhetővé tette:
„Bizonyosan tudja meg azért Izrael egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,36)
Isten részéről komoly a dolog
- Írta: Lyngar Einar írása alapján
A lelkész ajtaján egy este egy fiú kopogtatott. „Nem vehetek részt a konfirmáción” – jelentette be – „mert még nem érzem át azt teljes komolysággal.” – „Hát komolyabban szeretnéd átérezni?” – kérdezte a lelkész. „Igen. Így gondoltam. De most még nem megy. Talán a jövő évben.” – „És mit gondolsz: Isten vajon komolyan gondolja ezt a dolgot?” – kérdezte a lelkipásztor. „Mert nem csak neked kell Isten mellett döntened. Ő téged már 15 évvel ezelőtt kiválasztott magának és az ő számára a dolog nagyon is komoly.” – A fiú egy ideig igen elmerülten maga elé meredt, majd megszólalt: „Talán mégis meg lehetne engem konfirmálni.” – „Meg!” – válaszolta a lelkész.
Isten részéről a mi esetünkben is komoly a dolog. Ő életünk minden napján magáénak vall minket.
Így nyugtatta meg Jézus is fiatal, fölkészületlen tanítványait:
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.” (Jn 15,16)
(Kereszt)gyereknapra
- Írta: Budai Judit
„A puding próbája az evés” – ismerjük a közmondásból. A hívő keresztyén emberek között éppen az ellenkezője igaz ennek az állításnak, mivel nem a próba, a gyakorlat alapján, hanem a reménységben való bővelkedés által tölt be Isten örömmel és békességgel (Róma 15,13).
Első olvasásra talán furcsa ez az okfejtés, ezért életem egy fontos eseményével igazolnám ezt az állítást, hiszen Isten szava igaz. Bátran ráállhatunk minden előzetes ’kóstolás’ nélkül.
Nem mentem férjhez, tehát nincsenek gyermekeim sem, ezért az anyák napja és a gyermeknap a naptáramban akár feketebetűs ünnep is lehetne számomra, szomorú mementóként: ’lám’, Isten milyen öröm-forrástól fosztott meg engem!
Viszont Isten az ígéretét rám is kiárasztotta, amire mindig is reménykedő bizalommal tekintettem: „Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! – mondja az Úr.” (Ézs 54,1).
Bizony, Isten szava igaz, hiszen ma már akár nagycsaládosnak is nevezhetném magamat, hiszen három keresztgyermekem időnként olyan meleg szeretettel halmoz el, hogy sok szülő is megirigyelné. Például Rodé, az óvodás korú keresztlányom, anyák napján saját készítésü kis ajándékkal és virággal lepett meg. A másik, a Franciaországban élő – már férjes asszony – nem csak telefonon köszöntött, hanem meglepetésként kedves sorokkal ellátott képeslapot is küldött, ezzel a „jókívánsággal”:
„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róma 15,13)
Emlékezzél meg!
- Írta: Dr. Cs. Nagy János
A Szentlélek kitöltetésének ünnepén Isten lelke Jézus Krisztus feltámadására emlékeztet. Emlékezz, testvérem! Folyamatosan tartsd emlékezetedben, állandóan tekints vissza a legnagyszerűbb és legbátorítóbb eseményre, amikor Jézus Krisztus megtörte a halál erejét. A halál aratásának rettentő híre napról napra ránk zúdul. Ma erről, holnap arról a háborúról, támadásról, robbanásról, késelésről hallunk. Hatalmas erőket, tudást áldozunk a betegségek leküzdésére, a halál erőinek féken tartására. Ebben a nyomorult, romlandó, halálos világban egyetlen eseményre tekintve ébredhet szívünkben reménység: Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Feltámadt, mert ő Isten, ő hatalmasabb a halálnál. Feltámadt, mert ő a bűnösök megmentője, az Isten ellen lázadó ember szabadítója, üdvözítője.
„Emlékezzél meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint…” (2Tim 2,8)
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13