A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

júl.
23

júl. 23. - júl. 27.

aug.
6

aug. 6. - aug. 12.

aug.
16

aug. 16. - aug. 20.

aug.
26

aug. 26. 10:00 - 16:00

Félni vagy nem félni?

Amikor leszálltam a villamosról, egy idős bácsi ült a megállói padon. Három hajléktalannak tűnő személy fogta őt közre. Feléjük közeledve hallottam, hogy pénzt követelnek tőle. Az idős úr a táskáját magához szorítva folyamatosan hajtogatta, hogy nincs, nincs… Odaléptem, és megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e zaklatóit. Nem! – válaszolta. Akkor gyengéden megsimogattam a hátát, majd váltottam egy-két mondatot a férfiakkal. Hamar megjelent egy negyedik személy is, aki engem kezdett el inzultálni. Udvariasan válaszoltam provokatív kérdéseire. Nem mondom, hogy semmi félelem nem volt bennem, de teljes bizonyossággal éreztem, hogy Isten küldött ebbe a helyzetbe, és akkor meg is fog védeni. A többiek trágár kifejezések kíséretében folyamatosan italoztak. Szívesen beszélgettem volna velük az evangéliumról, de megakadályozott az eszembe villant bibliai tanács, hogy ne vesd a gyöngyöt a disznók elé. Végre megérkezett a villamos, a padról felsegítettem védencemet, elbúcsúztam tőle, ő pedig a köszönöm szó kíséretében remegve lépett fel a lépcsőre.
Még jól emlékszem arra, amikor nekem volt szükségem Isten védelmére, mert féltem. Kértem, és megkaptam az Úr támogatását. Most más valaki szorult védelemre, és Isten őt sem hagyta cserben.

"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr a te Istened maga megy veled: nem marad el tőled, sem el nem hagy téged." (5Móz 31,6)

padon2

 

Húsvétra készülve

Húsvét közeledtével jó arra emlékeznünk, hogy Jézus Krisztus a győztes – nemcsak a bűn és a halál felett, hanem minden emberi hatalmasság felett is.
Ha egyes politikusok Isten személyét, parancsolatait megvetve és félretolva, önmagukat teszik is az ő helyére, ha a társadalom a szabadsággal visszaélve a keresztyén hit kiszorításán fáradozik is, tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadása nem csupán szellemi vagy mennyei valóság, hanem valóságos földi és történelmi tény. Jézus valósággal feltámadt, a mennybe ment, él és uralkodik.
Akarata vagy engedélye nélkül ma sem történhet semmi, és az ítéletkor ő fogja kimondani az utolsó szót – mind azok veszedelmére, akik nem voltak hajlandók benne hinni, de mindenki üdvösségére, akik hisznek őbenne.
Jézus Krisztusnak keresztre feszítése előtti szavai:

„Atyám, én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek. Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad.” (Jn 17,4-5)

art keresztek

 

A szabadság szalagja

A Hortobágyon működik egy madárkórház, illetve menhely. Például itt teleltetik azokat a gólyákat, amik még túl gyengék vagy betegek ahhoz, hogy augusztus végén szárnyra keljenek, és társaikkal melegebb éghajlatra költözzenek. Ezeket a gólyákat március 15-én engedik szabadon, amikor is véget ér „rabságuk”. Az idén úgy repülhettek el, hogy nyakukba nemzeti színű szalagot akasztottak. Ezek a kis szalagok hirdetik a világnak, hogy van védelem, gyógyulás, és van szabadulás, illetve az élet újrakezdése.
Ha emberek képesek ilyen megoldást teremteni a beteg gólyáknak, mennyivel inkább megteszi ezt a mi Teremtő Istenünk, aki egyenként ismeri a testi-lelki betegségben elgyengült embert, akinek védelmet és gyógyulást készített Egyszülött Fia, Jézus Krisztus váltsághalálával. Akik ezt a menedéket elfogadják, azok gyógyulás után szabadságra jutnak, és szárnyra kelhetnek, mint a sasok.
Az egyik bibliaolvasó kalauzban olvastuk az elmúlt napokban: „Krisztust követő életünk a menyegzőhöz méltó ruhánk.” És – hozzá tehetjük – ez a megmentett, megszabadult keresztyén ember „nemzeti szalagja” is, amivel azért jelölte meg az Úr, hogy mások is tudomást szerezzenek a gyógyító, szabadító Jézus Krisztusról, és arról, milyen lelki nemzethez tartoznak a megszabadítottak.


Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

fullsizeoutput aec

 

Emlékeztető

Igazságtalanok vagyunk Urunkkal, amikor azt feltételezzük, hogy már elvégezte minden csodatételét, azokban a régi időkben megmutatta erejét és hatalmát, de többé nem tesz csodákat, karját leengedte, pihenteti, nem emeli föl azokért a gyermekeiért, akik most élnek a földön.
Gondoljuk csak végig saját életünket! Biztos vagyok benne, hogy fel tudunk fedezni jónéhány boldog pillanatot, amelyek – visszatekintve – ma is felfrissülést hoznak, és dicsőítik Istenünket! Nem mentett ki soha téged semmiből? Nem mentél át úgy folyókon, hogy közben érezted Istened jelenlétének támogató erejét? Nem mentél át tűzön sértetlenül? Nem vált számodra személyessé szava? Nem élted át soha, hogy megkülönböztető kedvezése éppen téged választott? Az az Isten, aki Salamonnak megadta szíve kérését, soha nem hallgatott meg téged, nem válaszolt kérésedre? Az a bőkezű, ajándékozó Isten, akiről Dávid így énekelt: „Jóval tölti be időskorodat: megújul ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt 103,5), még sohasem elégített meg téged ajándékaival? Sohasem pihentél elégedetten üde legelőin? Sohasem vezetett téged csöndes vizekhez? Bizony, Isten jósága ugyanolyan tisztán felfedezhető irányunkban, mint ahogy kimutatható a régi idők szentjei iránt.

(Részlet C. H. Spurgeon áhítatos könyvéből – fordította Berg Éva)


„És el ne feledd semmi jótéteményét.” (Zsolt 103,2)

heavens

 

Lájk-irigység

Sokan használjuk - gyakran vagy visszafogottan - a közösségi oldalak valamelyikét. Csekély jártasság esetén is értjük, mit rejt magában a címben szereplő – igencsak posztmodern – szóösszetétel. Nem arról árulkodik, ami történik egy ilyen oldalon, hanem éppen arról, ami NEM történik.
Amikor valaki megoszt egy véleményt, képet, írást, ismerősei közül többen reagálnak rá. Vagy egyetértenek, vagy vitába szállnak, esetleg egy hangulatjellel fejezik ki, mit éreznek. Az egyetértés ikonja, jele a lájk, jelentése szerint: tetszik, kedvelem, igazad van, jól néz ki… Elég veszélyes dolog túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a kék-fehér kezecskéknek. Tömegek sodródnak bele ugyanis abba a hibába, hogy lájkokban mérik életük értelmességét, hasznosságukat, trendiségüket, vagyis azt: van-e helyük ezen a világon.
Ha idáig nem is merészkedünk, azért az feltűnik, ha ismerőseink közül valaki soha semmire nem reagál felénk, jóllehet használja az oldalt. Csak egy röpke pillanatig átsuhan rajtunk a szomorúság: nem számítok neki, nem akarja megadni nekem a rábólintás örömét. Túllépünk ezen, és keresztyén emberként kijózanodunk: csak az Úr véleménye számít.
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, ismerjük ennek fordítottját is: tetszik valami, de nem lájkolom, mert ő sem szokta az én bejegyzéseimet „tetszikelni”. Valamint: ha lájkolnék, olyanok is látnák az egyetértésemet, akikre nem tartozik.
Igazi tömegsporttá nőtte ki magát a lájk-vadászat és a lájk-megvonás. Nem a legnemesebb ténykedések közül való, de jelen van és virul. A lájk-irigység veszélye pedig pontosan annyi és akkora, mint általában az irigységé. Érdemes az örökké aktuális Igét megszívlelni ezen a területen is: „Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van” (Jak 3,16). Aki tehát örömét leli a lájk-irigységben, az minden egyébre képes. Közösségek, barátságok, családi kapcsolatok sínylik meg ezt az ostoba és rejtett véleménynyilvánítást: nincs merszem szembe szegülni veled, gyáva vagyok ahhoz, hogy vitázzak, egyszerűen csak nem lájkollak.
A menedék és a gyógyulás Isten kegyelmében rejlik, aki nem csak kedvel minket, nem csak egy biztató csettintésre telik jókedvéből, hanem „szeretett minket és önmagát adta értünk…” (Ef 5,2).


„Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van.” (Jak 3,16)

fullsizeoutput ae7

 

Korábbi Heti Üzenetek

V
júl.
15
2018
Túrmezei Erzsébet . 2018. július 16
Egy nap = ezer esztendő!Egy nap… észrevé...
V
júl.
08
2018
Biblia Szövetség . 2018. július 09
Végy hatvan rész szeretetet,harminc türel...
V
júl.
01
2018
Elisabeth Elliot . 2018. július 02
Életünkben néha olyan időszakokhoz &eacut...

Filmismertető

Élve eltemetve (Buried)
2011. máj. 16. hétfő
  16 éven aluliaknak nem ajánlott!   Ha rettegsz a bezárt, szűk helyeken, akkor az...
Pi élete
2013. január 09. szerda
A film a mozi csúcstechnológiájával alkotott csodavilág, lélegzetelállító látványosság. A...
A Mester
2013. máj. 11. szombat
„Ha rájössz, hogyan kell Mester nélkül élni, aki segít eligazodni az életben, akkor ígérd meg,...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...
HÍRmorzsák
2011. július 12. kedd
Eleged van a 3D-s filmekből? Ki nem állhatod, hogy még fizetned is kell azért, hogy szemüvegben...
HÍRmorzsák 2.
2011. augusztus 16. kedd
"Gyerekként nem rendelkezel hatalommal. Termetre kicsi vagy és gyenge, a felnőttek pedig mindig...
Szerelempróba (Fireproof)
2011. április 01. péntek
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és...
Maisie tudja
2014. február 24. hétfő
Maisie (Onata Aprile) hatéves, New Yorkban él és sok mindent tud. Tudja, hogy hivatásos rock...
127 óra (127 Hours)
2011. február 22. kedd
A hat Oscar-díjra jelölt film Aron Ralston  (James Franco) profi hegymászó szívbemarkoló,...
Az élet fája (The Tree of Life)
2012. január 13. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 139 perc, 2011 „Két lehetőség van az életben. A természet...

Könyvismertető

Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Heti üzenet - Archívum

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Kövess minket facebookon!