A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

jan.
26

jan. 26. 10:00 - 16:00

febr.
10

febr. 10. 17:00 - 19:00

febr.
16

febr. 16. 9:00 - 17:00

febr.
23

febr. 23. 10:00 - 16:00

Fújnak a fák

Erős szélben sétáltam az utcán, ahol egy apuka a kisfiával beszélgetett. A gyerek kérdése ez volt az édesapjához: Apa! Látod, hogy fújnak a fák? A kisfiú kérdése az ő megfigyelése alapján logikusnak tűnt, mivel a fák a szél hatására mind egy irányba hajladoztak, susogtak, recsegtek és ropogtak.
Mi, felnőttek is hajlamosak vagyunk arra, hogy amit látunk és – földi látásmódunkkal a körülöttünk történő eseményekből – észlelünk, azt tényként jelentsük ki.
Jurij Gagarin, miután visszatért az űrből, kijelentette, hogy nincs Isten, mivel nem találkozott vele az űrben. Mások magabiztosan állítják, hogy nincs Isten, mert például kértek tőle gyógyulást, és nem gyógyultak meg. Sokan a Bibliát egy régi poros történelemkönyvnek tartják, vagy emberek által írt mondavilág gyűjteménynek, miközben a hívő emberek ezen a könyvön keresztül – ami Isten hatalmas kijelentés-gyűjteménye, számunkra készített mentőöve – megmenekültek a bűn és halál árnyékából és új életet, Istennel való közösséget kaptak, és Istennel beszélő viszonyba kerültek.
Egyik munkahelyi főnököm a tanulmányait teológusként kezdte, de nem tudta a Biblia – szerinte – gyerekes mondanivalóját elfogadni. Érthetetlen volt számára, hogy ha van Isten, akkor az képes lenne a fiát elküldeni a földre, hogy az emberek bűnéért meghaljon. Ezért nem folytatta tanulmányait. Amikor ezt elmesélte nekünk, akkor már az ital rabja volt és nagyon magányos.
Igen, az emberi elme „bölcs” megállapításai beszűkült, földhözragadt és a valóságnak nem megfelelő tényeket tartanak igaznak, miközben Isten – Jézus Krisztussal – bizonyítja az ő valóságát, örökkévaló szeretetét.

 

„A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy.
Így van mindenki, aki Lélektől született.” (Jn 3,8)

1perc szeles ido

 

Biztonságban

Sűrű hóesésben indultam egy ismeretlen kórházba, egy ismeretlen orvost megkeresni. Aggódó gondolatok kerítettek hatalmukba: hogyan találom meg az intézményt, hogyan találom meg az orvost? Biztosan műtőben lesz, és várhatok rá órákig. Fokozta izgalmamat, hogy noha cukorbeteg vagyok, nem készültem tartalék szendviccsel. De az Úr megállította a gondolataimat, és biztosított arról, hogy ő jár előttem, és minden jó lesz.
Utazás közben a buszmegállóban várakozótól kértem tájékoztatást, majd beszédbe elegyedtünk. Két perce se voltunk ott, ő már zúgolódott, hogy mennyit kell várni. Amikor beültünk a meleg buszba, akkor azért, miért nem indul már! Én örvendeztem a hóesésnek, mire a hölgy: De nekünk nem jut a hóból annyi, mint tőlünk nyugatra. De azért tudunk gyönyörködni benne – fűztem hozzá. Igen, legalább eltakarja a sok szemetet, amit az emberek elszórtak – sopánkodott tovább.
Sajnáltam szegényt. Úgy él, mintha minden ellene esküdött volna.
A kórházban felértem az adott szintre, és egy üres folyosón találtam magam. Pár pillanatig tanácstalanul álltam, majd az egyik szobából kilépő zöldruhás, műtősfiúnak kinéző személy kedvesen hozzám fordult: Miben segíthetek? – kérdezte. A keresett orvos nevét mondtam. Én vagyok. – válaszolta
Öröm öntötte el szívemet, és az a békesség, amit az Úr az övéinek ad. És hála azért a különleges bánásmódért, amivel gyermekeit körülveszi.

 

„Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni…” (139. Zsoltár)

1perc havazas

 

Tegnap, ma és mindörökké

Tegnap a földön jártál
Betlehem s Golgota közt;
letepert, kifosztott földünk
csodákba öltözött.

Ma is csodákra ámul,
ki Veled találkozik.
Megnyílt és sugarában
csodák közt jár a hit.

Oly gyorsan váltják egymást
pillanatnyi divatok!
Örök sziklára állt rá,
ki Veled találkozott.

 

"Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." (Zsidó levél 13,8)

1perc Isten szeretete 

 

Veled van Istened, az Úr!

Gyermekkoromban többször előfordult, hogy édesapámmal a határban dolgoztunk: szántottunk, kapáltuk a kukoricát, forgattuk és gyűjtöttük a szénát stb. Ilyenkor a nagy, végtelennek tűnő szántóföldön csak ketten voltunk, más nem is volt a közelben-távolban, csak mi. Amikor édesapámat eltakarta a magasra nőtt kukorica vagy a szomszédos erdő, és eltűnt a szemem elől, akkor megijedtem, félelem lett úrrá rajtam. Mi lesz velem itt, egyedül, mit fogok csinálni, ha nem jön vissza, hogyan találok haza? – ezek a kérdések nyugtalanítottak. Amikor édesapámat ismét megláttam, megnyugodtam, és aggodalmaskodó kérdéseim is elillantak.
Ha egy földi apa jelenléte ennyire megnyugtató, akkor a világmindenség Urának jelenléte mennyivel inkább adhat békességet, nyugalmat!
Ő azt ígérte, hogy velünk van minden napon, a világ végezetéig, ezért az új esztendőben is bízzuk rá magunkat!
„Nem láthat bár e földi szem, Jézus, tiéd vagyok,
Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.”

 

„Ne félj, Sion, ne csüggedj el! Veled van Istened, az Úr, ő erős és megsegít!” (Zof 3,16-17)

1perc tejut

 

Ünnepi forgatagban

Az ünnepi előkészületek során járjuk a karácsonyi vásárokat, áruházakat, boltokat és igyekszünk szeretteinknek örömszerző ajándékokat vásárolni. Fejünkben ötletek rajzanak, szemünk előtt a csillogó-villogó árukínálat… Fülünkben a karácsonyi zaj: a vásárlók hadának zaja, amit itt-ott még túlharsog a pénzéhes popzenészek karácsonyi zenebonája… S közben egyre feszültebben igyekszünk magunkat átvágni a hozzánk hasonló vásárlók hadán…
Ebben a zajos forgatagban legtöbben nem is törődnek a küszöbönálló ünnep tulajdonképpeni apropójával: Jézussal. Mintha Jézusnak az égvilágon semmi köze sem lenne ehhez az ünnephez! Éppen úgy, ahogyan annak idején Betlehemben, a zajos népszámlálás napjaiban szinte senki nem törődött azzal a kisbabával, aki megszületett az egyik barlangistállóban… Pedig megszületett az emberiség számára Istentől adatott egyetlen Szabadító. Szabadító, mert megszabadított az élő Isten elleni lázadásunk és ellene elkövetett vétkeink miatt rajtunk lévő igazságos isteni ítélettől, az örök kárhozattól. Megszabadított a teremtőnk ellen való lázadás zsarnokságától. Megszabadított az alkotónk ellen elkövetett vétkeink súlyos terhétől. Megszabadított a mindezek miatt kibontakozó céltalan, széthulló és értelmetlen földi élettől. Ő az, aki egyszersmind felszabadított arra, hogy Istennel megbéküljünk, vele új életet kezdjünk, a legmagasabb rendű célért éljünk, akaratát kövessük, és így értelmes és áldott egyéni vagy családi életünk legyen, s végül az örök boldogságba érkezzünk. Jézus a szabadító, aki szabadságunkért a maga drága vérével fizetett a golgotai kereszten. Érte, általa és vele lehet ma is új, valóságosan szabad, békességes életet élni.
Miért van az, hogy az ünnepi forgatagban minden, de minden eltereli szabadítónkról a figyelmet? Mintha valaki azt akarná, hogy még véletlenül se vegyük észre Jézust! Azzal szemben, aki azt akarja, hogy ne vegyük észre őt, mi – ma élő híveiként – Jézusra hívjuk fel az emberek figyelmét! A nagy zajban, küzdelemben, feszült és ideges rohangálásban, kimerültségben, anyagiasságban, halálvárásban és istentelenségben, lelki sötétségben élő emberek között – azaz a szabadításra szorulók között – őrá mutatunk! Jézusra, aki azért született meg Betlehemben, hogy élete feláldozásával megmentsen Isten haragjától, és az élő Isten megvetésének, az önistenítésnek, öntörvényűségnek, önimádatnak, örök halálnak szomorú rabságából kiszabadulhassunk és új életet kezdhessünk. Őrá mutatunk, aki nemcsak meghalt, hanem fel is támadt a halálból, akire mindennél és mindenkinél nagyobb szükségünk van. Mert egyedül ő ment meg a céltalan és értelmetlen, üres földi élettől, és ő ad célt, értelmet földi életünket, azzal biztatva minket, hogy halálunk után az örök üdvösségre juttat.
Ezért nem csak felhívjuk személyére a figyelmet, hanem mindenkit szeretettel hívunk, hogy vizsgálja meg a Jézussal való viszonyát! Ne vesse meg őt közönnyel, hanem higgyen benne, bízza rá magát, kövesse bizalommal a Bibliában közreadott akaratát! Vele és akarata szerint élve a megváltottak valódi és örök szabadsága, békessége, öröme jön szívébe, életébe!


„Született néktek ma a Megmentő, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)

jászol

 

Korábbi Heti Üzenetek

V
jan.
20
2019
Benedek Csilla . 2019. január 21
Erős szélben sétáltam az utcán, ...
V
jan.
13
2019
Móréhné Ágnes . 2019. január 14
Sűrű hóesésben indultam egy ismeretlen k&oacut...
V
jan.
06
2019
Siklós József . 2019. január 07
Tegnap a földön jártálBetlehem s Gol...

Filmismertető

Egy háború
2016. március 08. kedd
A háború című dán mozi hatalmas feszültséggel...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Született feleség (Potiche)
2011. augusztus 25. csütörtök
(színes, feliratos, francia vígjáték, 103 perc, 2010)Hazai bemutató: 2011. augusztus 25. A...
Az Argo-akció
2012. november 22. csütörtök
Közel-kelet. Amerikai követség. Dühöngő muzulmán diákok egy csoportja a kapuk előtt amerikai...
Rio
2011. máj. 02. hétfő
színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikaianimációs vígjáték, 96 perc, 2011 Egyszer volt,...
Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
2011. március 18. péntek
Hazai filmbemutató: 2011. március 31. Régi filozófiai kérdés: Vajon van-e szabad akaratunk?...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Szerelempróba (Fireproof)
2011. április 01. péntek
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és...
Oscar-gála után
2011. március 03. csütörtök
2011. február 27-én kiosztották a díjakat a 83. Oscar-gálán a Los Angeles-i Kodak Színházban. A...
Élve eltemetve (Buried)
2011. máj. 16. hétfő
  16 éven aluliaknak nem ajánlott!   Ha rettegsz a bezárt, szűk helyeken, akkor az...

Könyvismertető

A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Heti üzenet - Archívum

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Kövess minket facebookon!