Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

okt.
21

okt. 21. 9:00 - 17:00

okt.
24

okt. 24. - okt. 29.

nov.
4

nov. 4. 10:00 - 16:00

nov.
11

nov. 11. 10:00 - 16:00

Ma is kell még a Sátánról beszélni?

Ma is kell meg a satanrol beszelni sEzt a kérdést azért tettük fel ebben a formában, mert gondolkodásukban a bibliakritika által befolyásolt teológusok (lelkészek, és olykor teológiai tanárok is!) és a posztmodern gondolkodású egyháztagok is, egyre nyíltabban kétségbe vonják a Sátánnak, mint személynek a létezését. Nemes egyszerűséggel úgy érvelnek, hogy mivel Sátán nincs, ezért „nincs"-ről felesleges beszélni.

Ennek az érvelésnek és gondolkodásnak újabb kori eredete néhány közismert amerikai lelkész-pszichológusra vezethető vissza (egyikük Robert Schuller 1926-), akiknek nevéhez fűződik az ún. pozitív gondolkodás elmélete. Eszerint az igehirdetésekben és a lelkigondozói beszélgetésekben kerülni kell minden negatív fogalmat, mert azok frusztrálják az igehallgatókat és a lelki problémáikkal küszködő embereket.

Ilyen negatív és kerülendő fogalmak – szerintük – a bűn, a kárhozat, a Sátán stb. Ez a szellemiség jelen van Európába is, és egyre szélesebb körökben elterjedt, elsősorban a pszichológusok, pszichiáterek, a protestáns egyházakban praktizáló lelkész-pszichológusok és ún. szupervízor lelkészek között. Némelyek odáig is elmentek, hogy az emberi történelem végén mindenki – beleértve a Sátánt is (ha van) – üdvözülni fog, ezért is felesleges erről a témáról beszélni.

Ha a mai Magyarországon elhangzik a Sátán neve, akkor – a Biblia kellő ismerete és tisztelete hiányában – legtöbbször egy vicsorgó, fekete, kecskeszarvú krampusz képe jelenik meg az emberek fantáziájában, mint az egyre több fiatal által kedvelt horror filmek főszereplője, aki egy olyan mitikus, többfejű, saskarmú mesefigura, akiben a modern ember már régen nem hisz. Ugyanakkor a Sátánnak, vagy az ördögnek emlegetése a pszichiátria szótárában egyenesen a skizofrénia, a paranoia, a mániás elmebetegség gyanúját veti fel, mint ezen betegségek egyik ismertetőjele.

De olyan keresztyén emberekkel is találkozhatunk, akik úgy vélik, hogy sokkal többet kellene beszélnünk a Sátánról, hiszen a vak is láthatja, hogy a Sátán uralja a világot, és szemünk láttára teszi tönkre az emberek, népek életét. Ismét mások a Sátánról való gyakoribb beszéden elsősorban és kizárólagosan az okkultizmusra vonatkozó bibliai tilalmak ismertetését értik. Azzal érvelnek, hogy a Sátán a mindent átható okkultizmus, ezotéria, mágia eszközével, mint egy bilinccsel egyre több embert kötöz magához, akik emiatt nem tudnak megtérni.

A Sátán munkájának kizárólag az okkultizmus területére történő korlátozása, s így az okkultizmusnak „kiemelt ördögi" bűnné nyilvánítása azonban nemcsak bibliaellenes, de magának a Sátánnak jön a legjobban! Sajnos, a Sátán munkaterülete, ahogy látni fogjuk, ennél lényegesen szélesebb és összetettebb.

A keresztyének között egy olyan nézet is él, hogy azért nem kell a Sátánról túl sokat beszélnünk, mert az a hívőkben is csak félelmet és rettegést támaszt, ami pedig nem keresztyén erény.

Nos, hát ezekért a vélekedésekért tettük fel a kérdést, hogy időszerű-e még a mai, modern világban a Sátánról beszélnünk!?

Természetesen a kérdésre adott válaszunkat el lehetne intézni akár egyetlen „igen"-nel is, de mi mégis fontosnak tartjuk, hogy az ebből következő két kérdésre is választ adjuk. Mert ha kell a Sátánról beszélnünk, akkor felmerül, hogy azt „miért" és „hogyan" tegyük?

1. A feltett kérdésre adott első válaszunk az, hogy a hívő keresztyén embernek mindarról, amiről Isten a Bibliában nemcsak világosan beszél, de amiről Isten fontosnak tartotta a Biblián keresztül üzenni, nekünk is beszélnünk kell! Azaz, el kell mondanunk mindazt, amit Isten a Bibliában a Sátánról mond.

A Biblia pedig világossá teszi már az első lapjain, hogy a Sátán nem egy másik isten, nem egy Istennel egyenrangú lény, hanem teremtmény. Olyan teremtmény, mint az ember, vagy az angyalok. Mit is mond a Biblia erről?

  • „A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett" (1Móz 3,1)
  • „Én vagyok az Úr, és nincsen más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én szerzek gonoszt." (Ézs 45,6-7)
  • „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett!" (Mt 25,41)

 

A Sátánnak tehát volt kezdete, és lesz vége. Istennek olyan teremtménye, aki magas szintű intelligenciával rendelkezik, de intelligenciája az Istenéhez még csak nem is hasonlítható.

„Édenben, Isten kertjében voltál; mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél.
Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.
Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.
Kereskedelmed nagysága miatt bensőd erőszakossággal telt meg, és vétkeztél. Azért levetettelek az Isten hegyéről, és elkergettelek, te oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. Szíved fölfuvalkodott szépséged miatt. Fényességeddel megrontottad bölcsességedet." (Ezékiel 28,13-17).

Az embernél viszont intelligensebb (lásd a bűnesetben játszott szerepét: 1Móz 3,1!). Ami lényét és természetét illeti, a személyiség minden kritériumával rendelkezik (kommunikál, gyűlöl, akar, s mint egy diktátor, pusztít, magát ügyesen álcázza, mint pl. édenkerti Kígyó). Az emberrel ellentétben viszont nincs teste, nem kötik az anyagi világ törvényei (éppúgy, mint az angyalokat). Tehát a Sátán minden képi kiábrázolása eleve hamis, és megtévesztő. (Aki azt állítja, hogy neki megjelent a Sátán, az biztos, hogy nem a Sátánt látta!)

A Biblia a Sátán eredetével kapcsolatban tartózkodó, csupán sejteti, hogy a Sátán, valamikor angyali fejedelem volt, aki fellázadt teremtője ellen, és lázadásába bevonta az angyalvilág egy részét: lásd 2Pt 3,4. ill.:

„És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartotta." (Júd 6)

Lázadása előtt a neve Lucifer (Fényes Csillag), lázadása után Sátán (ellenkező), diabolos (szétdobáló) (Ez 28,13-17). Lázadása a számunkra láthatatlan mennyei világban történt, és egyértelműen Isten, ill. Isten teremtési rendje ellen irányult.

Mai szóval tehát a Sátán, nem „kispályás" szélhámos, nem ló-patájú játékfigura, nem egy kisstílű házaló, aki pár ezer forintért akarna bennünket becsapni. Intelligenciája meghaladja valamennyi Nobel-díjas tudósét együttvéve. Amit az is igazol, hogy mint a korszellem (irodalom, filozófia, művészet, áltudományok) mögött álló irányító hatalom, azt hiteti el a világ főbb szellemi áramlatait mozgató emberekkel (tudósok, művészek, filozófusok, politikusok), hogy mindaz, amit ki- és feltaláltak, a saját fejükből pattant ki. Pedig minden istentelen, rontó gondolat elindítója, forrása és atyja ő maga! Jézus egy embercsoportnak mondta:

„Ti az ördög atyától vagytok... aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban..." (Jn 8,44)

2. Második válaszunk a korábban feltett kérdésünkre az, hogy csak annyit kell beszélnünk a Sátánról, amennyit a Biblia beszél róla.

Minden keresztyén embernek szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy a Biblia nem Sátán-központú kézikönyv, ahogy azt sokan gondolják. Bár a teremtés után (1Móz 2) azonnal megjelenik, és még a Biblia utolsó könyve (Jel 20,10) is beszél róla, de mindig úgy, mint akinek mozgásterét egyedül Isten határozza meg. A Biblia úgy beszél róla, mint aki a történelem eseményei mögött áll, és úgy játszik emberekkel, uralkodókkal, politikusokkal, mint egy láthatatlan sakkozó, de csak addig a határig mehet el, amíg manipulációi Isten végső céljait szolgálják. Tehát szó sincs arról, hogy ő lenne a földi történelem főszereplője. Az Ótestamentumban itt-ott felbukkan személye, de nem mondható az, hogy túl sok szó esne róla. Az Újtestamentum már többet beszél a Sátánról, gondoljunk Jézus számtalan megnyilatkozására, de ennek is megvan az oka (amit a következő pontban fejtek ki). De az Újszövetségben sem engedi a Szentlélek, hogy a szentírók túl sokat írjanak róla. Vagyis az Újszövetségnek sem a Sátán a főtémája, hanem valaki más, a győztes Jézus Krisztus. A keresztyén ember beszédtémája sem lehet elsősorban a Sátán.

3. Hogyan beszéljünk hát a Sátánról? Izgalmas kérdés! Válaszunk az, hogy a Sátánról mindig, mint a Jézus Krisztus által legyőzött ellenségéről kell beszélnünk, egyszerűen azért, mert a Biblia is így beszél róla. Soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a Biblia egyik vezérgondolata annak bemutatása, hogy az „asszony magva" hogyan jön el, és hogyan tapos a Kígyó fejére. Az asszony magva (Krisztus) érkezését a próféták az ószövetségi próféciákon keresztül előkészítették. A Kígyó próbálta akadályozni megérkezését, de hiába. Az Újszövetség bemutatja, hogy az Asszony Magva miként tapos lépten-nyomon a Kígyó fejére, aki hol személyesen, hol démonain keresztül támadja Krisztust, de mindig alulmarad, és kínjában csak a „sarkát" tudja mardosni, de akadályozni nem tudja semmiben. A Jézus Krisztus kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele, a Kígyó legyőzetésének nagy napjai voltak. Jézus mennybemenetelével pedig megkezdődött a végső diadal eseményének visszaszámlálása. A keresztyén embernek soha nem lehet ezt a körülményt figyelmen kívül hagynia, és úgy beszélnie, mintha a Sátán azt tehetné, amit akar. Jézus megszületésével elérkezett a Földre Isten országa, földünkre lépett a teremtett kozmosz Királya, és a király Krisztus valamennyi újjászületett-megtért embert ebbe a védett hatalmi szférába vitt és visz át.

„aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fiának országába." (Kol 1,13)

Azokat a kozmikus arányokat, amiről a Kol 1,16-18-ban a Szentlélek beszél, és hangsúlyoz, soha nem szabad szem elől tévesztenünk.

„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség." (Kol 1,16-18)

Ebben a kozmikus világrendben a Sátán csak egy jelentéktelen pontocska, akinek minden Isten és ember ellenes ármánykodásával végül, Isten dicsőségét kell szolgálnia. Vigyázzunk hát nagyon arra, nehogy a Sátán felértékelésének kárt okozó bűnébe essünk.

4. A Sátán munkáját tehát sem túlértékelni, sem leértékelni nem szabad. Sokéves tapasztalatom alapján szeretném kijelenteni, hogy hazánkban a hívő emberek Sátánnal kapcsolatos ismeretének egyik fogyatékossága az, hogy nem látják világosan azt a Biblia által erőteljesen hangsúlyozott tényt, hogy a Sátán leghevesebben támadott földi célpontja az igaz egyház. Kicsit konkrétabban, a keresztyén gyülekezetek. Akár az apostoli leveleket olvassuk, akár a Jelenések könyvét, mindenhol olvashatunk azokról a támadásokról, amikkel a Sátán a Krisztus-testet támadja. Szándéka az, hogy elpusztítsa az igaz egyházat. Egészen leplezetlenül áll előttünk ez a támadás a Jelenések könyve 12. fejezetében, ahol a napba öltözött Asszonyt, az igaz egyházat (nem Máriát!) támadja. Ma ennek vagyunk tanúi világszerte. Hol a bibliakritika tüzes nyilaival akarja megölni a gyülekezeteket, hol a liberális teológia eszméivel, hol a keresztyénnek kinevezett etika felhígított moslékjával eteti meg az egyházakat, hol a fizikai megsemmisítés eszközeit dobja be, mint terroristák a plasztik bombát. Olykor tévtanítások tüzes nyilait zúdítja egy-egy gyülekezetre, míg más helyeken lelkészek személye körül támaszt meghasonlást és viharokat. Amikor igehirdetők részletesen prédikálnak a bűnökről, sajnos alig hangzik el annak a súlyos bűnnek megnevezése, amelyet a hívők Krisztus teste ellen követnek el a pletykák, versengések, rágalmak bűnével.

Az a körülmény, hogy sok gyülekezetben nincs egység, testvéri közösség, hogy a világ ezer csatornán keresztül árad a gyülekezetekbe, hogy természetesnek veszik a válásokat, és a homoszexualitás lassan szent tabunak számít, mind-mind azt jelzi, hogy a gyülekezetek a Sátán célkeresztjében vannak.

5. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy az egyház mellett a hívő ember a Sátán támadásának másik állandó célpontja. Ezért kell megismerni támadási taktikáját.
Fontos tudni, hogy a Sátán hatalma Krisztus győzelme óta korlátozott, ezért látni kell világosan, hogy mire van, és mire nincs hatalma.

Jó lenne látni és tudomásul venni, hogy a Sátánnak pl. nincs hatalma arra, hogy a választottak megtérését megakadályozza! Ha ezt megtehetné, nagyobb volna Jézus Krisztusnál és a kegyelemnél! Ennél fogva arra sincs hatalma, hogy bárkinek a megnyert üdvösségét elvegye!

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél" (Jn 10,27-29)

Az üdvbizonyosságát elveheti, de üdvösségét nem! Ha bárkinek a megnyert üdvösségét elvehetné, azt jelentené, hogy Isten örök tanácsvégzését meghiúsíthatná, és fiúvá fogadtatásukat megsemmisíthetné. Ugye érezzük, hogy ez lehetetlen feltételezés?

„Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Rm 8,29-31)

Mi az tehát, amire hatalma van? Arra, hogy a gyülekezeti élet belső szentségét és szeretetközösségét megrontsa. Arra is kaphat hatalmat, hogy a hívő ember földi életútját – ha az Isten határozott tilalma ellenére súlyos engedetlenségbe esik és pl. ún. okkult praktikákba keveredik, amelyet figyelmeztetés ellenére tovább folytat, akkor – akár idegileg, akár testileg is tönkretegye. Ez a tönkretétel elvezethet odáig is, hogy Isten az ilyen engedetlen hívőt a földi életből kivonja (Csel 5,1-11; 1Kor 11,30).

6. Végezetül, a Sátánról azért kell beszélni, mert a Biblia szerint a Sátán a földön élő ember legnagyobb ellensége, aki az élő hitre jutott embert szüntelenül támadja. Ez a támadás azért veszélyes, mert álcázott, furfangos és ravasz, amelynek valódi irányítóját nem könnyű felfedezni. Erre figyelmezet az Ef 6,11:

„Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!"

A támadás célpontja a hívő ember gondolkodása és hite. Veszélyes gondolatok tüzes nyilainak százaival bombáz bennünket naponta, bárhova megyünk, bármit nézünk, olvasunk, hallunk, ezeken keresztül tucatjával akadnak belénk az általa irányított gondolatok tüzes nyilai, amelyek aztán összeégetnek bennünket, tönkreteszik életünket és kapcsolatainkat. Másik célpontja a Bibliába, a Biblia Krisztusába és az üdvösségbe vetet hitünk. Ezt akarja legyengíteni, felszínessé tenni. Mindezekért a Sátánról nemcsak beszélnünk kell, hanem meg kell tanulnunk vele szemben harcolni is. De harcolni csak akkor tudunk, ha ismerjük a szándékát, taktikáját, céljait.

Ez a harc azért nem reménytelen, mert Krisztus győzött a bűn és halál felett, azaz a Kígyó fejére taposott. A hívő ember pedig ennek a hatalmas Jézus Krisztusnak uralmi körébe került, és Jézus védelme alatt áll. Ez a tény az alapja annak, hogy a hívő keresztyén ember felveheti a harcot a Sátánnal szemben.

A harc lényege, hogy meg kell tanulnunk felöltözni és a hit szabályai szerint használni „az Isten teljes fegyverzetét". Szépen és érthetően adja ezt elénk a Szentlélek az Ef 6,10-18-ban:

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak. Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon, és mindent legyőzve megállhassatok. Tehát álljatok elő, övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel, öltsétek fel az igazság páncélját, és kössétek fel a békesség evangéliumának hirdetésére való készség saruját. Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát kiolthatjátok. Az üdvösség sisakját is vegyétek fel, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért."

Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a harcot tanulni és gyakorolni kell. Ez a keresztyén ember naponkénti lelki gyakorlata. Nagy baj, ha valaki azt mondja, hogy erre nincs ideje!

(Elhangzott  2013. dec. 8-án Budapesten, a Biblia Szövetség Fontos kérdések sorozatában)

Dr. Sípos Ete Álmos

 

Hozzászólások  

 
#1 Varga 2014-04-05 01:14
Az a gondolat, hogy nincs ördög, vagy sátán, annak a gondolatnak a folytatása, hogy nincs Isten. Ha nincs Isten, akkor sátán sincs, ezért van evolúció. De mivel egy önmagát kereszténynek nevező ember nem állíthatja, hogy Isten nincs, ezért csak a gondolat folytatását hangsúlyozza. Tehát nincs sátán, és a teremtés is evolúcióval történt.

A sötét középkorban minden Istent szerető ember tudta, hogy sátán van, mert milliószámra gyilkoltatta őket a Bibliájukkal együtt, de az nélkül is. A Jezsuiták kitűnő eszközei voltak sátánnak, kegyetlenük elbántak asszonyokkal, gyermekekkel, de férfiakkal is, kardélre hányva, falhoz verve, kerítésekre tűzve. Tehát kétség nincs afelől, hogy sátán van.

Itt meg kell azt is említeni, hogy jelenleg más eszközökkel dolgozik, mint valaha, hiszen mesteri inteligenciája van, és az évezredek folyamán rengeteget is tanult. Jelenleg nem is annyira kívülről támadja a hívőket mint valaha, hiszen már többnyire úgyis csak formailag hívők, hanem belülről. Elég neki beszervezni az egyház vezetőségébe egy-egy jó hírnevű, ügyes, teológiailag kiképzett embert, aki fokozatosan, mindig elfogadhatóan keveri bele a tévtant az igazi biblikus hitbe. Mindig egy kicsit, hogy ne legyen feltűnő. Azok az emberek, akik mindig arra támaszkodnak, hogy a "pap tudja miről beszél", és nekem nem fontos leelenőrizni, hogy igazat mod-e, azok pedig mindent bevesznek. És a végén rájövünk, hogy elődjeink a semmiért áldozták fel életüket, mert tulajdonképpen úgyis katolikusok vagyunk és Jézus is csak tévedésből halt meg. Teljesen feleslegesen!

Ennek a problémának a magyarázatával itt fent teljesen egyetértek.
 
 
#2 szabo gabor 2014-04-08 22:34
idezet a fenti cikkbol.. Az üdvbizonyosságát elveheti, de üdvösségét nem! Ha bárkinek a megnyert üdvösségét elvehetné, azt jelentené, hogy Isten örök tanácsvégzését meghiúsíthatná, és fiúvá fogadtatásukat megsemmisíthetné. Ugye érezzük, hogy ez lehetetlen feltételezés? Ervelnek ha lehetseges Lk,20,9-19. Egy kerdes kik a szollomunkasok megtertek vagy megteretlenek,egyertelmu kire bizza ISTEN a szollot idegenre NEM, letezik eljatszhato esely Lk.2ö,16 eljon es elveszti , ugyanez a felallas a gonosz safarnal aki azt mondja nem jon meg URAM,egyunk igyunk,vagy a talemtomok kiosztasanal AKINEK VAN ADATIK AKINAK NINCS...HA ELASOD AMIT ISTEN RAD BIZOTT ELJATSZHATOD AZ UDVOSSEGED...NEM MIND AKI MONDJA URAM ,URAM HANEM AKI CSELEKSZI, miert is aki az eke szarvara tette kezet,vagyis megtert elindult de hatratekint,nem melto ISTEN orszagaba .A tekozlo fiu tortenetejut eszembe otthon volt ,orokos volt,kikerte es eltekozolta ,azt nem allitom hogy ha valaki igy jar es magabaszall es visszater nem kaphat kegyelmet ,de ha ott marad ugy marad elkarhozik Zsid,12,15 Senkinek nem celja ez es senkinek nem orom ha elesik valaki egyedul a satannak celja ,de letezik,aki all vigyazzon...
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Demóna - lenyűgözően látványos miközben az Ördöggel szimpatizál
2014. június 10. kedd
Sokan viszolyognak minden Walt Disney filmtől, és bár én nem tartozom közéjük, a Stúdió legújabb...
Élve eltemetve (Buried)
2011. máj. 16. hétfő
  16 éven aluliaknak nem ajánlott!   Ha rettegsz a bezárt, szűk helyeken, akkor az...
Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)
2011. november 21. hétfő
színes, feliratos, spanyol-amerikai romantikus vígjáték, 94 perc, 2011 Az 1920-as évek irodalmi...
A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
HÍRmorzsák
2011. július 12. kedd
Eleged van a 3D-s filmekből? Ki nem állhatod, hogy még fizetned is kell azért, hogy szemüvegben...
Fekete mise
2015. november 11. szerda
A Black Mass problémás üzenetet hordoz, egy problémás, egyre...
Egy háború
2016. március 08. kedd
A háború című dán mozi hatalmas feszültséggel...
Biutiful
2011. október 14. péntek
színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009 148 perc, 16 éven felülieknek A mexikói...
Mavericks - Ahol a hullámok születnek
2013. június 21. péntek
Szombat délután egymásra nézünk a fiammal, és hirtelen ugyanaz az ötletünk támadt. Tartsunk...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...

Könyvismertető

Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2010 decemberi rendezvényén Istent is lehet...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Kövess minket facebookon!