A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

ápr.
28

ápr. 28. 10:00 - 16:00

ápr.
28

ápr. 28. 10:00 - 16:00

máj.
1

máj. 1. 10:00 - 16:00

máj.
12

máj. 12. 9:00 - 17:00

A némafilmes (The Artist)

nemafilmes1fekete-fehér, feliratos, francia némafilm, 100 perc, 2011

Kinek jutna eszébe 2011-ben fekete-fehér némafilmet fogatni?

Michel Hazanavicius francia rendezőnek, és úgy tűnik olyannyira igaza lett, hogy A némafilmes (The Artist) nemcsak öt Oscart zsebelt be az idei 84. Oscar-gálán.

(a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb férfi főszereplő, a legjobb zene és a legjobb kosztüm díját), de véget nem érő diadalmenetét eddig összesen 69 díjjal ismerték el. Persze, ha pusztán csak annyit állítanánk, hogy Hazanavicius filmje tisztelgés a némafilmkorszak előtt, alábecsülnénk a rendező eredményeit. Korunkban, amikor a látványosabb, a nagyobb, a hangosabb a legjobb, és a legendás rendezők egész sora Steven Spielberg, James Cameron, Martin Scorsese is elismerik a 3D-s filmek létjogosultságát, és szorgalmasan kísérleteznek is vele, Hazanavicius megfordítja a fogaskerekeket, és fejest ugrik a múltba.

 

A némafilmes csak kétdimenziós és nagyrészt némafilm komédia, amit manapság már nem vetítenek a multiplexekben, mégis lehet, hogy éppen ez a film lesz az év egyik legjobb mozija és a te kedvenced is.

A némafilm korszakában lehet, hogy egyszerűbb volt a technológia, viszont a varázslat annál nagyobb. A mozi nemcsak szeretetteljesen idézi vissza a film hőskorát, de visszahozza a kor kedvenc műfaját, a melodrámát is - leheletnyi paródiával, ami végig ott bujkál a színészek szája sarkában. Mindezt a rendező, a színész, az operatőr és a díszlettervező olyan profi módon teszi, hogy a letűnt korszak egy elveszett kópiája is lehetne, amely éppen most került elő.

Semmi kétség, A némafilmes bátran és szemérmetlenül kijátsza nosztalgia kártyáját, de mindezt azonnal megbocsátjuk, hiszen az édeskés, máskor erőteljes jelenetek igazán önfeledt szórakozást nyújtanak a közönségnek.

A film öt év történetét ölei fel 1927 és 1932 között, amely Hollywood és általában a filmipar számára a nagy változások korszaka volt.

Az első hangosfilm 1927 októberében érkezett meg, amely szinte azonnal a némafilm végzetét jelentette. 1929-ben az első Oscar-gálán hat filmet jelöltek a legjobb film díjára, és közülük mindegyik némafilm volt. Mindössze egy évnek kellett eltelnie, és 1930-ban az öt jelölt közül már négy hangosfilm volt. The Patriot volt az utolsó (a zenét és az effekteket az utómunkálatok során tették a filmhez), amely még elismerésben részesülhetett. Chaplin filmjéről, a Nagyvárosi fényekről pedig az Amerikai Filmakadémia tudomást sem vett.

A film úgy repít vissza bennünket ezekbe az évekbe, hogy közben két szereplő kerül reflektorfénybe, akiknek pályája éppen ellenkező irányba halad. George Valentin (Jean Dujardin) a némafilmkorszak sztárja, hihetetlenül népszerű, és sokkal nagyobb befolyással bír, mint az összes producer és rendező együttvéve.

nemafilmes2Egy bemutató után lelkesen pózol a fotózáshoz a közönség előtt, amikor egy rajongója Peppy Miller (Berenice Bejo), éppen jókor van jó helyen és véletlenül közös kép készül róla és Valentinről, akit nem hagy hidegen a nő szépsége, sőt szerepet is kap Valentin következő filmjében. Ahogy egyre inkább leáldozik a némafilm csillaga, Valentin karrierje a szakadék felé rohan, Peppy-é azonban a csillagokba szökik.

1929-ben Valentin stúdiójának igazgatója, Al Zimmer (John Goodman) bejelenti, hogy felhagynak a némafilm gyártásával. De Valentint nem lehet olyan könnyen zavarba hozni. Saját erejéből filmet forgat, ami persze totális csőd. Az 1929-es gazdasági válság végképp padlóra küldi a népszerűségét elvesztett színészt, még sofőrjét (James Cromwell) sem tudja fizetni többé.

Nincs munkája, minden értéktárgyát pénzzé teszi, miközben Peppy Amerika elsőszámú kedvence lesz, és ahogy 1927-ben Valentin minden hatalmát latba vetette, hogy rávegye Zimmert, adjon szerepet a kezdő Peppynek, a mostanra hihetetlen népszerűségnek örvendő színésznő a legsötétebb órában viszonozza az egykori szívességet.

A kevés eszközzel megrendezett film minden részlete működik, még akkor is, ha a színészek a némafilmekre jellemző grandiózus stílusban adják elő a történetet, és a filmkockák között a kötelező feliratok csak a legszükségesebbre szorítkoznak. A némafilmes romantikája és melodrámája képes magával ragadni a nézőt.

A filmben ezúttal nincs gonosz, hacsak a közvélemény szeszélyes ízlését, vagy a technológia fejlődését annak nem tekintjük.

Mindvégig nyilvánvaló, hogy a filmet olyanok készítették, akik értik a film történetét és nagyra becsülik a késői némafilm és korai hangosfilm korszakát. Az operatőr igyekezett a 30-as évek életérzését felkelteni a kamerájával, de a mozi mégis nagyobb történeti rálátást igényel, hiszen évtizedekbe telt, amíg a némafilmet fontos és művészileg lényeges állomásnak kezdték tekinteni a filmezés történetében, anélkül, hogy archaikusnak, vagy alacsonyabb rendűnek gondolták volna.

A színészi teljesítmény remek. Jean Dujardin, nem véletlenül kapta meg játékáért a legjobb férfi szereplőnek járó Oscar-szobrocskát. Nemcsak úgy játszik és néz ki, mintha a 30-as évek filmvásznáról libbent volna elénk, de színészi képességeit, vígjátéki vénáját is kidomborítja, mint ahogy tette ezt már Hazanavicius korábbi filmjeiben, amikor a francia James Bond szerepében mókázott. Berenice Bejó nemcsak jó színésznő, de egyben a rendező, Hazavanicius felesége is.

A filmzenéről néha még a filmszakma is megfeledkezik, de ezúttal ez semmiképpen nem lehetséges, mert Ludovic Bource muzsikájától párbeszédek és hangeffektusok hiányában sokkal többet várunk. Bource kiváló munkát végzett, kiemeli az érzelmeket, néha játékos, de ha kell komor is tud lenni. Munkáját az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta.

Ajánlom mindenkinek, hiszen garantált a felhőtlen szórakozás és kikapcsolódás, miközben páratlan időutazásban van részünk.

A némafilmes (The Artist)

(fekete-fehér, feliratos, francia némafilm,

100 perc, 2011)

rendező: Michel Hazanavicius

zeneszerző: Ludovic Bource

operatőr: Guillaume Schiffman

producer: Thomas Langmann

vágó: Anne-Sophie Bion, Michel Hazanavicius

szereplők:

Jean Dujardin (George Valentin)

Bérénice Bejo (Peppy Miller)

John Goodman (Al Zimmer)

James Cromwell (Clifton)

Missi Pyle (Constance)

Penelope Ann Miller (Doris)

Bitsie Tulloch (Norma)

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
Egy háború
2016. március 08. kedd
A háború című dán mozi hatalmas feszültséggel...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...
Fertőzés (Contagion)
2011. október 26. szerda
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi dráma, 106 perc, 2011 A Fertőzés című film leginkább a...
Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)
2011. július 25. hétfő
Hazai bemutató: 2011. július 28. „A halál – állítja egy régi orosz mondás – minden bajra...
Rio
2011. máj. 02. hétfő
színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikaianimációs vígjáték, 96 perc, 2011 Egyszer volt,...
Gravitáció
2013. október 11. péntek
Ha a filmtörténelemben érdemes volt valaha filmet 3D-ben készíteni, akkor a Gravitáció bizonyosan...
Szerelem (Amour)
2013. március 02. szombat
A provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte...
Mielőtt meghaltam
2014. március 09. vasárnap
Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt...
Az éhezők viadala (The Hunger Games)
2012. április 27. péntek
színes, feliratos, amerikai sci-fi akciófilm (2012)(Csak 16 éven felülieknek) Mivel nem olvastam...

Könyvismertető

Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Kövess minket facebookon!