A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

aug.
26

aug. 26. 10:00 - 16:00

szept.
1

szept. 1. 10:00 - 16:00

szept.
8

szept. 8. 10:00 - 17:00

szept.
9

szept. 9. 17:00 - 19:00

Melankólia (Melancholia)

melankoliaszínes, feliratos, dán-svéd-francia-német-olasz filmdráma,
136 perc, 2011

Felnőtteknek!
Hazai bemutató: 2011. október 27.

 

Lars von Trier dán rendező filmje az idei Cannes-i Filmfesztivál egyik nagy szenzációja volt, amelyet részben a tavaly majdnem közbotrányt okozó Antikrisztus című brutális mozija utáni várakozásnak és a sajtókonferencián elmondott sokkoló kijelentéseinek is köszönhet. Trier az egyik újságírói kérdésről, amely a Melankólia és a német mondavilág összefüggéseire vonatkozott, saját családjának tragikus életére asszociált és válaszával alaposan felkavarta a kedélyeket.

A dán filmrendező viszontagságos élete és küzdelme évek óta tartó depressziójával közismert és filmjeiben is jól dokumentált. Trier sokat nyilatkozott családi gyökereiről és csalódásairól.

Ateista szülők gyermekeként nőtt fel, anyja a dán kommunista mozgalom elkötelezett tagja volt, apja pedig szociáldemokrata, emellett mindketten lelkes nudisták, amibe fiúkat kiskorától fogva bevonták. Triert semmilyen módon nem fegyelmezték, mivel mindenfajta korlátozó eszközt reakciósnak tartottak: otthonukban minden úgy történt, ahogy a kis Trier akarta. A családból saját bevallása szerint hiányzott a vallás, az érzelem és az öröm. A fiú számára a filmezés volt az egyetlen menekülés, amellyel kiszabadulhatott családi életének sivárságából, értelmes levezetést találhatott érzelmeinek.

Apja révén zsidó származásúnak tartotta magát, de anyja a halálos ágyán bevallotta, Trier fogantatása német főnökével szőtt szerelmi kapcsolatának, azaz egy félrelépésének az eredménye. Így kellett rájönnie, hogy félig német származású. A bevezetőben említett újságírói kérdés német származását is célba vette, ezért így válaszolt: „Úgy nőttem fel, hogy azt hittem tudom ki az apám és úgy tudtam, hogy zsidó. Csak felnőtt fejjel tudtam meg, hogy német pogány.” Vicces megjegyzéseket tett a zsidókra, németekre, majd váratlan fordulattal kijelentette, megérti Adolf Hitlert, sőt ő saját maga is egy náci. A Cannes-i Filmfesztivál az interjút követően nyilatkozatot adott ki, amelyben bocsánatot kértek Trier kijelentései miatt, amit később Trier is többé kevésbé megtett. Mindenesetre a botránnyal újra elérte, hogy nagy felhajtás keletkezett körülötte és filmje körül.

Ráadásul a Melankólia mindezt túlélte, sőt többnyire pozitív kritikákat kapott.

El kell ismernünk, hogy Trier egy jelenség és nagyjából megkerülhetetlen. Bár, mi tagadás, sokaknak nem tesz igazán jót. Trier a Melankóliában, mint általában, nem a szívet veszi célba, hanem az elmét, amit azután rendesen meg is terhel. A Melankólia nehéz film és kevesek számára nézhető, depresszióval küzdőknek pedig egyáltalán nem ajánlom! Ezért csak azok vállalkozzanak a megtekintésére, akik már találkoztak Trier megrázó filmjeivel (Dogville, A bűn természete, Antikrisztus és még sorolhatnánk), de nem viselte meg őket, bár szerintem ez gyakorlatilag lehetetlen. Trier külön világot teremt, és hatása nagyon alattomos és depresszív.

Ezért álljon itt most egy extra figyelmeztetés!

Az apokaliptikus Melankólia a félelem és a fájdalom filmje, a rettegésé, amely a depresszióhoz társul. Trier melankóliája olyan erős és reménytelen, hogy filmje szerint nincs is más módja a szabadulásnak, csak a Föld elpusztítása. A mozi végére elveszi a nézőtől még azt a biztonságot is, hogy az élet valahogy mégis megy tovább. (A megszámlálhatatlan fóbiától szenvedő rendező 2007-ben egyenesen azt nyilatkozta: „Mindentől félek az életben a filmezésen kívül.”)

A történet középpontjában egyetlen család áll. A kezdő képsorok, mint egy opera nagyjelenete, Wagner muzsikával, hátborzongatóan szép montázzsal ábrázolja ahogyan a Melankólia nevű bolygó egy ütközés során elnyeli a Földet, majd a két testvér Justin (Kristen Dunst) és Claire (Charlotte Gainsbourg) életének bemutatása következik két részben, szimbólumokkal teletűzdelve.

Először Justin és Michael (Alexander Skarsgard) esküvőjének kellős közepébe csöppenünk. Mindketten boldogoknak látszanak, ám a dolgok valódi állása lassan kibontakozik. Az esküvői vacsorán sorra szembesülünk a tragikus kapcsolatrendszerben vergődő családtagokkal. Justin érzelmileg elsivárosodott: kedélyeskedő apjával (John Hurt), érzelmileg súlyosan károsult anyjával (Charlotte Rampling), megszállottan igényes főnökével (Stellan Skarsgard) és türelmetlen sógorával, Johnnal (Kiefer Sutherland). Justin józanságának és kiegyensúlyozottságának látszata megtörik, súlyosan előrehaladott depressziójában időről időre magára hagyja az ünneplő tömeget, a családját, sőt saját férjét is. Mire vége az esküvőnek, csak négyen maradnak, a szűk családi kör, a történet pedig a második lánnyal, Claire-rel folytatódik. A közeledő katasztrófa árnyékában Claire-nek meg kell küzdenie Justin ekkora teljesen elhatalmasodó depressziójával, saját növekvő félelmével, hiszen tudja, hiába tagadja a férje, a Föld elkerülhetetlenül ütközni fog a másik bolygóval. Az impozáns bolygó közeledését mindenki másként próbálja feldolgozni. Claire pánikba esik, túlélési tervekkel áll elő, hogy férjét és kisfiát megmentse. A férj intellektuális tűzben ég, meg akarja ismerni a közeledő bolygót és lelkes megfigyeléseibe fiát is bevonja. Justin pedig a veszély növekedésével egyre nyugodtabb lesz, életkedve visszatér, szinte „normális” lesz.

A Melankólia lassú történetét Trier kifinomult stílusa, nehéz személyes tapasztalata viszik előre, de leginkább, és mindenek felett Kristen Dunst. Ahogy a fiatal színésznőt nézzük a vásznon hihetetlenül szép menyasszonyi ruhájában, a pályájával kapcsolatos minden múltbeli rossz érzés csodálkozássá és őszinte elismeréssé változik. A karrierjét megbénító kétes teljesítményei egycsapásra kitörlődnek az emlékezetünkből. Dunstnak nagyon jól áll Justin szerepe. Felidézi a klasszikus szépségideálokat, elefántcsontszerű szépségüket, miközben a depresszió fájdalmas érzéseivel szinte rabul ejti a nézőt. A kézikamera hosszan időzik az arcán, és rögzíti minden átsuhanó gondolatát, rezdülését.

Dunst a Cannes-i Filmfesztiválon a filmben nyújtott teljesítményéért elnyerte a legjobb női alakítás díját.

Melankólia

színes, feliratos,

dán-svéd-francia-német-olasz filmdráma,

136 perc, 2011

rendező: Lars von Trier

forgatókönyvíró: Lars von Trier

operatőr: Manuel Alberto Claro

producer: Meta Louise Foldager, Louise Vesth

 

szereplők:

Kirsten Dunst (Justine)

Charlotte Gainsbourg (Claire)

Kiefer Sutherland (John)

Charlotte Rampling (Gaby)

John Hurt (Dexter)

Alexander Skarsgard (Michael)

Stellan Skarsgard (Jack)

Brady Corbet (Tim)

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Szerelem (Amour)
2013. március 02. szombat
A provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
127 óra (127 Hours)
2011. február 22. kedd
A hat Oscar-díjra jelölt film Aron Ralston  (James Franco) profi hegymászó szívbemarkoló,...
Szerelempróba (Fireproof)
2011. április 01. péntek
„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és...
A Mester
2013. máj. 11. szombat
„Ha rájössz, hogyan kell Mester nélkül élni, aki segít eligazodni az életben, akkor ígérd meg,...
A Vaslady (The Iron Lady)
2012. február 15. szerda
színes, feliratos, angol életrajzi dráma 105 perc, 2011 Ha valaki Margaret Thatcher, egykori...
Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Prometheus
2012. szeptember 29. szombat
színes, magyarul beszélő amerikai sci-fi, 126 perc, 201216 éven felülieknek DVD-n megjelenik:...
Holnapolisz
2015. június 14. vasárnap
Manapság valahogy nem tudunk kifogyni a mozikban a disztópikus...
Avatar
2010. október 28. csütörtök
Avatar világ A filmek – hasonlóan a festészethez, az irodalomhoz, vagy a kultúra más kifejező...

Könyvismertető

Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Kövess minket facebookon!