Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

aug.
27

aug. 27.

szept.
2

szept. 2.

szept.
9

szept. 9. 10:00 - 16:00

szept.
10

szept. 10. 17:00 - 19:00

127 óra (127 Hours)

127ora1A hat Oscar-díjra jelölt film Aron Ralston  (James Franco) profi hegymászó szívbemarkoló, igaz története, aki 2003. április 25-én egy kirándulása során a Utah állambeli sivatagos Blue John Canyonban egy ember nem járta szikla hasadék foglya lett, mert egy váratlanul kilazult sziklatömb valósággal odaszögezte jobb karját a sziklafalhoz. Ralston, miután szembenézett a biztos halállal, az életet választotta, és öt nap után amputálta saját karját.

Figyelem! A film a 2010-es év filmtermésének egyik kiemelkedő darabja, de sokakat elriaszt a csúcsponti jelenet, az amputáció képkockái.A film bemutatóján az első tájékozatlan nézők közül néhányan elájultak a véres jelenet láttán, és voltak, akiket ki kellett támogatni a mosdóba. Jogosan merül fel tehát a kérdés: „Nézni, vagy nem nézni?” Ralston végsőkig elkeseredett tette, visszariaszthat sokakat, de kockáztatni mégis érdemes (persze mindenki maga ismeri a saját határait). Aki a "Nem!" mellett dönt (teljesen érthetően), mégis megfosztja magát egy lélekemelő filmélménytől.  
A 127 óra Danny Boyle brit filmrendező (Trainspotting, A part, 28 nappal később) munkája, aki tavaly a Gettómillimossal Oscar-díjat nyert, és az idén újra versenybe száll. Boyle, amint megvetette lábát a legjobb rendezők között, sorozatban mutatja meg, hogy képes az emberi nyomorúságot páratan erővel megjeleníteni, az elviselhetetlent, nemcsak kibírhatóvá, hanem széppé tenni.
A megvalósításban ezúttal nagymértékben kellett támaszkodnia James Franco remek színészi képességeire, aki Ralston szerepében megtestesíti a rettenthetetlen hegymászó vagányságát, de megmutatja sötét oldalát is, az elszigeteltséget és az arroganciát. A film legnagyobbrészt James Franco egyszemélyes teljesítménye, igazi „one-man show”.

Amikor Ralston elhatározza egy tiszta áprilisi napon, hogy meghódítja Utah vadregényes szikláit, senkinek sem mondja el, hová indul. Ralston adrenalin függő: szüksége van a veszélyre és az izgalomra, a kalandra, ez hajtja előre. Saját fizikai és szellemi erejébe vetett hittel azt képzeli, felette áll minden ésszerű biztonsági szabálynak. Saját egójának esik áldozatul. Azonban kivételes ereje segít neki kiszabadulni a saját maga hibájából kialakult csapdahelyzetből. A legtöbbünknek nem lett volna elég belső tartaléka arra, hogy megtegye, amit ez a fiatalember véghezvitt, akármilyen kétségbeesett is a helyzetünk.
A történet olyan, mint egy Bibliai parabola: látunk egy ifjút, amint önhitt beképzeltségéből eljut a megbánásig, majd bekövetkezik a szabadulás, amelynek az egész életére kiható ára van: jobb karjának jelentős része a szikla alatt marad. Ralston a film végén már nem ugyanaz az ember. Nem következik be az elméjében azonnal a felismerés, nem is kerül sor mély gondolatokra mindaddig, amíg Ralston minden emberi megoldást ki nem próbál. Félig játékosan, félig kétségbeesve, szürke arccal beszél saját kamerájába, és kimondja, senki sem tudja, hol van. Ez egyet jelent, a halállal. Kinek a hibája ez? Az övé. Még metafizikusabb összefüggésbe helyezi az életét, amikor megfogalmazza: „Ez a kő az idők kezdete óta rám várt.” Mintha a Damaszkuszi úton lenne. Tovább telnek az órák, a napok, a kiszáradás fenyegeti, nincs mit ennie, nem tud mozogni, csak egyhelyben áll, beszorult jobb keze miatt akadozik a vérkeringése, lassan belecsúszik a hallucinációk és emlékek világába. Ralston sorra veszi élete boldog és boldogtalan perceit, elszalasztott lehetőségeit, számot vet sorsával. A film nemcsak az életért vívott küzdelemről szól, hanem az élet értelmének megtalálásáról, egy ember átalakulásáról.
127ora2A rendező nem időzik túl sokat a rettenetes részleteken, csak annyit, amennyiből érezzük ez a szabadulással egybekötött átalakulás mennyire fájdalmas a számára. Hogy Ralston hisz, ez világossá válik, de hogy miben az sohasem derül ki a filmből. Végig jelen van a megfogalmazatlan istenség, amelyre Ralston támaszkodik. Amikor kiejti a kezéből a kését és nem tud lehajolni, a lábával egyensúlyoz egy meghajlított ágat, amellyel magához húzza a szerszámot. „Köszönöm”, mondja félhangosan. „Köszönöm”, mondja, amikor kiszabadul a fogságból, miután „megszabadul” saját karjának egy részétől és maradék erejével elindul, hogy segítséget kérjen. Újabb csoda: az elhagyatott kanyonban egy családdal találkozik, akik azonnal mentőhelikoptert hívnak.
Az igazi Aron Ralston felépülése után tartott sajtókonferencián elmondta, hogy fogságának ötödik napján, amely az Egyesült Államokban éppen a Nemzeti Imanapra esett, úgy érezte, újra erőre kap. „Nem tudom elképzelni, hogy voltam képes minderre. Éreztem a fájdalmat, mégis kibírtam és hajtottam magam előre. Amin átmentem annak nemcsak fizikai vonatkozásai vannak. Lehet, hogy soha nem leszek képes a lelki vonatkozásait teljes mélységükben felfogni. De meg fogom próbálni. Az a váratlan erő, amit magamban éreztem, annak a sok imádságnak köszönhető, amit elmondtak értem. Rengetegen imádkoztak olyanok, akiket személyesen soha nem fogok megismerni.”
A 127 óra nehéz film, amelyet érdemes megnézni, még akkor is, ha bizonyos részei majdnem „nézhetetlenek”.

127 óra (127 Hours) 2010

színes, feliratos, amerikai-angol életrajzi dráma,
94 perc,

hazai bemutató: 2011. március 3.

rendező: Danny Boyle
író: Aron Ralston
forgatókönyvíró: Danny Boyle, Simon Beaufoy
zeneszerző: A. R. Rahman
operatőr: Enrique Chediak, Anthony Dod Mantle



szereplők:
James Franco (Aron Ralston)
Kate Mara (Kristi)
Amber Tamblyn (Megan)
Treat Williams (Aron apja)
John Lawrence (Brion)
Kate Burton (Aron anyja)
Clémence Poésy (Rana)
Lizzy Caplan (Sonja Ralston)

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Demóna - lenyűgözően látványos miközben az Ördöggel szimpatizál
2014. június 10. kedd
Sokan viszolyognak minden Walt Disney filmtől, és bár én nem tartozom közéjük, a Stúdió legújabb...
Amerika Kapitány: az első bosszúálló
2011. augusztus 18. csütörtök
(Captain America: The First Avenger)színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi akciófilm Az...
Egy háború
2016. március 08. kedd
A háború című dán mozi hatalmas feszültséggel...
Fertőzés (Contagion)
2011. október 26. szerda
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi dráma, 106 perc, 2011 A Fertőzés című film leginkább a...
Holtodiglan - egy film, nem nekünk
2014. október 21. kedd
Gondoltál már arra - hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a...
A közösségi háló (The Social Network)
2010. november 05. péntek
Akinek van 500 millió barátja, az biztos szerez néhány ellenséget is. 2010. november 11-én...
Az Argo-akció
2012. november 22. csütörtök
Közel-kelet. Amerikai követség. Dühöngő muzulmán diákok egy csoportja a kapuk előtt amerikai...
Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)
2011. november 21. hétfő
színes, feliratos, spanyol-amerikai romantikus vígjáték, 94 perc, 2011 Az 1920-as évek irodalmi...
Egy jobb világ (Haevnen / In a Better World)
2011. április 01. péntek
Susanne Bier, az ismert dán rendezőnő jelentős sikerekkel a háta mögött (Testvéred feleségét,...
Őrült, dilis szerelem (Crazy Stupid Love)
2011. szeptember 13. kedd
színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték Íme, egy szellemesen okos mozi – még az...

Könyvismertető

Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2010 decemberi rendezvényén Istent is lehet...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Kövess minket facebookon!