Kiáltó bölcsesség

Szinte minden településen találunk a múlt eseményeire vagy a nemzetnek, a közösségnek kedves személyekre emlékeztető köztéri feliratot, emléktáblát, mellszobrot, esetleg egész alakos kompozíciót. Keresztyén felekezeteknél megszokott a fa-, fém- vagy kőkereszt, akár alakos ábrázolással is, protestáns intézmények környezetében pedig reformátorok, keresztyén hithősök szobra, emléktáblája.
A minap az egyik mezővárosunk szépen gondozott protestáns temploma mellett, forgalmas út közelében, meglepő látvány fogadott: egy robosztus kőszikla, rajta márványtábla, azon két részre osztva, aranyló betűkkel a Tízparancsolat igéinek tömörített szavai!
Ez a közösség, úgy látszik, megértette a mindenkori hívő emberek megkerülhetetlen küldetését: Isten elévülhetetlen parancsolatainak komolyan vételét és megismertetését.

 

„Vajon nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e szavát az értelem? Kiáll a magaslatok csúcsára, az ösvényekhez, a keresztutakhoz. A városba vezető kapuk mellett, az ajtók bejáratánál zeng. Nektek kiáltok, férfiak, szavam az emberek fiaihoz szól. Okosodjatok, ti együgyűek, és ti, balgák, legyetek értelmesek!”

Biblia – Példabeszédek könyve 8,1-5